1. A felvételi beszélgetés célja

Az interjú kifejezés párbeszédre utal, ahol az egyik fél profi kérdező, a másik fél pedig a kérdező számára hasznos információval, tudással rendelkezik.

Az állásinterjú az egyik legmegbízhatóbb technika, mellyel a HR szakemberek személyes benyomásaik alapján felmérhetik a jelöltek képességeit, elvárásait, motivációit. A felvételi beszélgetés azt a célt szolgálja, hogy a munkaadó minél jobban megismerje a jelöltet. Nem csak az önéletrajzban szereplő adatok ellenőrzését hivatott biztosítani, hanem a jelölt kompetenciáinak és a munkaadó elvárásainak összehasonlítását, valamint a jelöltben rejlő lehetőségek és alkalmazásából eredő esetleges kockázatok feltérképezését is.

Ahhoz, hogy a jelöltek megértsék a felvételi beszélgetés menetét, és érdemben fel tudjanak rá készülni, fontos tudni, hogy mire kíváncsi a munkaadó, mely kérdéskörök kerülhetnek szóba, mi alapján értékel az interjúztató.

Pintér Zsolt, elismert magyarországi fejvadász véleménye szerint a munkaadó a felvételi beszélgetés során a következő kérdésekre keresi a választ:

- A jelölt képes-e elvégezni a munkát?

- A jelölt el akarja-e végezni a munkát?

- A jelölt be tud-e illeszkedni a munkakörnyezetbe, munkacsoportba?

(Pintér Zs., 2001, 275. old.)

A 250 leggyakoribb állásinterjú kérdést bemutató amerikai sikerkönyv szerint a felvételi beszélgetés során a következő témakörök kerülnek szóba:

1. Szenvedély az üzlet iránt

2. Motiváció és szándék

3. Képességek és tapasztalatok

4. Szorgalom és professzionalizmus

5. Kreativitás és vezetői képesség

6. Az állás követelményeivel való összhang

7. Személyiség és kulturális megfelelés

8. Vezetői stílus és szociális képességek

9. Problémamegoldó képesség

10. Érvényesülés

11. Karrierépítési szándékok

12. Személyes érdeklődési körök, hobbi.

(A 250 leggyakoribb állásinterjú kérdés, Alexandra, 1999. 12-15. old.)

Kézikönyvünk mellékletében konkrét állásinterjú-kérdéseket találnak, a fenn említett tizenkét témakör területéről. A kérdések mellett, illusztrációként konkrét válaszok is találhatóak. Kiemelnénk, hogy a válaszok az angolszász üzletmenet és szervezeti kultúra elemeit tartalmazzák, ezért Szerbiában használatuk csak alapos megfontolás után ajánlatos. Mivel a felvételi beszélgetés során különben sem ajánlott előre bemagolt válaszokat adni, sokkal fontosabbnak tarjuk a kérdésekhez és minta válaszokhoz kapcsolódó magyarázatot, aminek alapján minden jelölt saját körülményeihez illő választ alakíthat ki a leggyakoribb állásinterjú kérdésekre.

Ahhoz, hogy meg tudjuk győzni a munkaadót a foglalkoztatásunkból eredő előnyökről, ismernünk kell azokat a szempontokat, amelyek alapján legtöbb interjúztató értékeli a jelölteket. Tóth Mária Éva tapasztalt magyarországi HR tanácsadó véleménye szerint a leggyakoribb szempontok a következők:

· Cégismeret, a jelölt előzetes tájékozottsága, elkötelezettsége a terület iránt: A jelölt ismeri a céget, és ezt aktuális információkkal bizonyítja. Ismeri a cég küldetését, termékeit, a versenytársakat, a fogyasztói célcsoportokat. Érdeklődik az iparág vagy szakterület iránt, előzetes információira támaszkodva van ötlete a céggel vagy egyes termékekkel kapcsolatban.

· Tanulmányok: Az érdeklődő rendelkezik az előírt végzettséggel, szakképzettséggel, diplomázása után is rendszeresen továbbképzi magát. Az adott témában már írt dolgozatokat, készített tanulmányokat, és azokról felszabadultan tud beszélni. Megemlíti a kedvenc tantárgyait, a diplomamunkáját és azokat a tanárait, akik hatással voltak a fejlődésére.

· Munkahelyi tapasztalatok, sikerek, kudarcok: Pályájának van íve, látszik, hogy tudatosan alakította. Nem váltogatta túl gyakran a munkahelyeit, vagy van erre elfogadható magyarázata. Felismeri sikereit, be tudja azonosítani a sikerhez szükséges képességeit. Képes tanulni a kudarcaiból, és ezt példával is tudja szemléltetni. Vannak eredményei, referenciái, publikációi. A jelenlegi munkahelyét nem illeti negatív kritikával. Párhuzamot tud vonni a jelenlegi munkája és az adott munkakör között. Meg tudja határozni a számára kihívást jelentő feladatokat és helyzeteket.

· Erősségek, fejlesztendő területek: Tisztában van az erősségeivel és a fejlesztendő területeivel. Reális önértékeléssel rendelkezik. Konkrét példával támasztja alá, hogy erősségei milyen célok elérésében segítették. Őszintén beszél a hiányosságairól, vannak konkrét elképzelései ezek fejlesztésével kapcsolatosan. Beszámol olyan tulajdonságairól, amelyeken sikerült javítania az elmúlt időszakban. Erősségként olyan tulajdonságokat emel ki, amelyek az adott munkakörben is értékesek és hasznosak. Rendelkezik az állás szempontjából extra képességekkel és tulajdonságokkal is. Vannak jövőbeli tervei, karrier-elképzelései. Végzettségét, eddigi gyakorlatát, sikereit figyelembe véve, reálisan látja a lehetőségeit és a jövőjét.

· Elképzelések a jövedelemmel kapcsolatban: Nem válaszol konkrét összeggel a fizetést firtató kérdésre, hanem előzetesen tájékozódik, vagy visszakérdez a cég bérpolitikájára (például az alapbér és a juttatások arányára). Reálisan ítéli meg a helyzetét a munkaerőpiacon, nincsenek túl alacsony, vagy túl magas követelményei.

· Hobbi, érdeklődési körök: Érdekes hobbija van, széles a látóköre. Mindezt konkrét példával is igazolja.

· Belépés: Nem válaszol konkrét dátummal a belépést illető kérdésre, hanem előzetesen tájékozódik, vagy visszakérdez a cég elvárására. Reálisan ítéli meg saját helyzetét, számol kötelmeivel, nem akarja lehetetlen helyzetbe hozni jelenlegi munkáltatóját.

(Tóth, 2007, 228-230. old.)

2. A felvételi beszélgetés típusai[1]

A felvételi beszélgetéseket több kritérium szerint csoportosíthatjuk.

• Az interjú szerkezete alapján megkülönböztetünk strukturált és szabad interjúkat.

A strukturált (standardizált) interjúk során azonos sorrendben, előre megfogalmazott kérdéseket tesznek fel a jelölteknek. A strukturált interjú jellegzetessége, hogy a kérdéseket általában a munkaköri leírás alapján teszik fel, legtöbbször ugyanazok a kérdések várnak minden jelöltre, a válaszokat egy numerikus skálán értékelik az interjúztatók, úgy hogy az értékelést pontosan kidolgozott leíró skála segíti. Gyakran részletes jegyzeteket készítenek a jelöltek viselkedéséről. (Heneman-Judge-Heneman, 2000, 455. old) A strukturált interjú e jellemzői hozzájárulnak ahhoz, hogy a munkalehetőség iránt érdeklődőket aránylag könnyű összehasonlítani. A strukturált interjúkat leginkább előszűrésre, rostálásra alkalmazzák. Ilyenkor aránylag tömör, világos válaszokat várnak a jelöltektől. Megbízhatósága mellett ennek a módszernek néhány hátrányos tulajdonsága is van. Bármennyire is érdekes válaszokat adunk a feltett kérdésekre, az interjúztató, általában, bármilyen válaszreakció nélkül továbblép a következő kérdésre, nem ad lehetőséget a jelölt részletesebb bemutatkozására.

A szabad interjú során a kérdezőnek és a jelöltnek is nagyobb szabadsága van a kérdések, illetve a válaszok megfogalmazásában. A kérdező egy terv alapján, de az adott helyzetet figyelembe véve teszi fel kérdéseit. A válaszadó általában részletesebben kifejtheti álláspontját, kihathat az interjú mentére. Ilyenkor a szakmai hozzáértés felmérésén kívül több személyes kérdés is felmerülhet. Általában a kiválasztási folyamat későbbi szakaszában, a jelöltek alaposabb megismerésére használják. Ezen interjútípus előnye, hogy alaposabban megismerhetjük a jelöltet, de a válaszok feldolgozása és összehasonlítása elég bonyolulttá válhat.

· Az interjúztatók száma alapján beszélhetünk négyszemközt zajló és panelinterjúkról. A négyszemközti beszélgetés során a jelölt egy kérdező válaszaira felel, míg a panelinterjúztatást több személy végzi. Ilyenkor a jelöltnek több interjúztató kérdéseire kell felelni, és több személyben kell pozitív benyomást keltenie. Ez természetesen nem könnyű feladat, főleg, mivel a jelölt több, nagyon különbözőképpen viselkedő kérdezővel találhatja magát szemben.

· Az interjúban részt vevő jelöltek száma szerint megkülönböztethetjük a személyes és csoportos interjút. A személyes interjú során egy jelölt kap bemutatkozási lehetőséget, míg a csoportos interjú során két vagy több jelöltet egyidejűleg kérdeznek, szinte versenyeztetik őket.

· A kiválasztási procedúrában elfoglalt helye szerint fontos megkülönböztetni a rostáló, a tájékozódó és az átfogó interjút.

A rostáló interjú célja a jelentkezők körének szűkítése. Ilyenkor az önéletrajzban szereplő személyes adatokat, képzettséget, tapasztalatokat ellenőrzik le. A szakmai kompetencia ellenőrzése céljából elképzelhető, hogy egy konkrét kérdést, szakmai feladatot is kapunk. Nyelvtudásunk felmérése céljából az interjúztató gyakran idegen nyelven teszi fel kérdéseit.

A tájékozódó interjú célja a jelöltben rejlő lehetőségek feltárása. Általában a kiválasztási folyamat későbbi szakaszában kerül rá sor. A jelölttől elvárják, hogy konkretizálja a munkavállalás feltételeit (bér, kezdés időpontja stb.)

Az átfogó interjúnál mindenre egy helyen, koncentráltan kerül sor. A jelölt szakmai alkalmasságát, motivációját, a munkacsoportba való beilleszthetőségét, bérigényét elemzik és tájékoztatják a munkavállalás feltételeiről.

· Attól függően, hogy milyen kommunikációs csatornán folyik, megkülönböztethetünk személyes, telefonos és virtuális interjút. A személyes interjúk a leggyakoribbak ezért velük részletesen foglalkozunk. Fontos hangsúlyozni, hogy ha a munkaadó telefonon keres meg bennünket, az legtöbbször több a személyes találkozó időpontjának egyeztetésénél. Bizonyára értékelik kommunikációs készségeinket, véleményünk kifejezésének módját. A telefonos interjúról bővebb leírás a felvételi beszélgetés folyamatát bemutató részben található.

A virtuális interjú során, legtöbbször még az előszűrés folyamán online programozott kérdésekre kell válaszolnunk. Később videokonferencia segítségével, a földrajzilag távolabb levő vezetők tehetik fel a jelöltnek a kérdéseiket.

· Az alkalmazott interjústratégia alapján megkülönböztetünk őszinte és barátságos, problémamegoldó, viselkedési eseménystratégiai és stressz-interjút.

Az őszinte és barátságos stratégiát alkalmazó interjúztatók kellemes, oldott légkört teremtenek, hiszen a jelöltek így oldódnak fel a legkönnyebben, ilyenkor válaszolnak legőszintébben a feltett kérdésekre. Ilyenkor nyugodtan válaszoljunk a kérdésekre, mi is bátran kérdezzünk, de azért legyünk éberek, ne fecsegjünk, ne adjunk ki bizalmas információkat jelenlegi munkaadónkról. Kerüljük a közhelyszerű válaszokat, ne bízzuk el magunkat a pozitív visszajelzések alapján.

A problémamegoldó interjúk során több időt szánnak a jelölt szakmai kompetenciáinak elemzésére. Gyakran felvázolnak olyan szakmai (vagy a hétköznapi életben is előforduló) problémákat, melyre a jelöltnek megoldást kell javasolni. Így a munkaadó megismeri a jelölt gondolkodásmódját, érvelési technikáját, problémamegoldó készségét. Ilyenkor a jelölt kevés visszajelzést kap, fontos, hogy válaszai alaposak, megfontoltak legyenek.

A viselkedési eseménystratégia során a jelölttől azt várják, hogy pontosan írja le, hogyan viselkedett egy adott helyzetben, a múltban, vagy mit tenne, ha az adott helyzetben találná magát. A konkrét viselkedés leírása nagyon sokat elárul a jelölt értékrendjéről, munkastílusáról, emberi kapcsolatairól. Jelöltként szenteljünk különös figyelmet azon események tolmácsolására, melyek érzelmileg érintettek, vagy még mindig érintenek bennünket. Az érzelmi kitörések bizonyára nem javítják esélyeinket.

A stressz-interjú során a jelöltnek gyorsan bizalmaskodó, becsmérlő kérdéseket tesznek fel, annak érdekében, hogy a munkaadó felmérje a jelölt stressz-tűrő képességét. Bár nem könnyű, próbáljunk higgadtak maradni, ne engedjük magunkat sürgetni. A stressz-interjú után a munkaadónak el kell mondania, hogy miért tettek ki bennünket egy ilyen kellemetlen helyzetnek. Ha azonban az interjú után sem kapunk magyarázatot a kérdező viselkedésére, jobb, ha meggondoljuk valóban ennél a cégnél szeretnénk-e dolgozni.

3. Felkészülés a felvételi beszélgetésre

A felvételi beszélgetés döntő fontosságú egy munkalehetőség elnyerése során. Fontos tehát, hogy megfelelően felkészüljünk rá. A munkaadó bizonyára sok beérkezett pályázó anyagát átnézve döntött arról, hogy kiket ismer meg személyesen. Ahhoz, hogy kitűnjünk a valószínűleg megfelelő jelöltek köréből, elengedhetetlen, hogy alaposan felkészüljünk mindarra, ami a felvételi beszélgetés során érhet bennünket, hogy meg tudjuk győzni a munkaadót arról, hogy akkor jár a legjobban, ha bennünket alkalmaz.

Mivel a munkaadók egyik legfontosabb értékelő szempontja a jelöltek cégismerete, tájékozottsága, fontos, hogy a felvételi beszélgetésre való felkészülést azzal kezdjük, hogy alaposan tájékozódjunk a szervezetről. Tanácsos konkrét és aktuális adatokat szerezni a cég küldetéséről, stratégiájáról, termékeiről, szervezeti felépítéséről, alkalmazottai számáról, piaci helyzetéről, versenytársairól stb. Ezen adatok általában könnyen megszerezhetők, akár a szervezet honlapján, kiadványaiban, akár a média és a szaksajtó tanulmányozásával. Ma már sok gazdasági jelentést megtalálhatunk az interneten, a folyóiratok többségének szintén van elektronikus változata, ahol akár kulcsszavak szerint is kereshetünk. De a hagyományosabb megoldást, a könyvtárak adta lehetőséget sem kell elvetni.

A cég belső életével kapcsolatos értékes adatok, mint például a konkrét munkafeltételek, a szervezeti kultúra elemei, a bérezési rendszer sajátosságai, a képzési programok elérhetősége, valamint a karrier-lehetőségek gyakran csak a szervezetben dolgozó ismerőseink által, információs kanálisokon keresztül szerezhetők meg. Érdemes tehát kiterjedt ismeretségi kört, illetve, kapcsolati tőkét kiépítenünk.

Érdemes időben elgondolkodni azon is, hogy a megszerzett információk közül mit és milyen aspektusban szeretnénk majd a felvételi beszélgetés során kiemelni.

A jelöltek szaktudása, készsége, tájékozottsága mellett megjelenésük is mély benyomást tehet a felvételi bizottságra, javíthatja, de jelentősen ronthatja is alkalmazásuk esélyeit. Fontos tehát, hogy az interjúra megfelelően készüljünk, nem csak lelkileg és szakmailag, de testileg és külsőleg is.

Nagyon fontos, hogy kipihenten érkezzünk a felvételi beszélgetésre és ne legyünk időszűkében. Ha csak lehet az interjú napján tegyük magunkat szabaddá, ne tervezzünk mást, vegyünk ki szabadnapot.

Fontos a megfelelő táplálkozás is: ne legyünk éhesek, de túl jóllakottak sem, hiszen akkor nem tudunk majd megfelelően koncentrálni.

Öltözékünk legyen elegáns, hiszen ezzel is megtiszteljük a potenciális munkaadót, de ne essünk túlzásba. Fontos, hogy ruhánk kényelmes legyen, hogy fesztelenül tudjunk benne viselkedni. Öltözetünk legyen a megpályázott munkakörhöz illő.

Férfiaknak ajánlott szövetöltönyben, világos ingben megjelenni és ezzel harmonizáló nyakkendőt viselni. A zokni legyen az öltönnyel egyszínű és hosszú szárú, a cipő pedig kifogástalanul tiszta és frissen fényezett.

A hölgyeknek is célszerű visszafogott színű és szabású kosztümöt viselni csinos blúzzal. A szoknya ne legyen se túl rövid, se túl hosszú. Ajánlott hossza a térd fölött 10 cm vagy a térd alatt 10 cm. A harisnya legyen vékony szálú és testszínű. A cipő legyen zárt, bőrből készült, sötét színű, a táskával harmonizáló.

Megjelenésünk legyen ápolt. A frizuránk legyen rendezett, ha lehet frissen vágott, formájában és színében visszafogott. Hölgyek kevés sminket használjanak, kerüljék az erős színeket, a rikító színű körömlakkot és az erős illatokat. Kevés ékszert viseljenek.

Az sem mindegy, hogy mit viszünk magunkkal a felvételi beszélgetésre. Ajánlott egy könnyű bőr mappával vagy aktatáskával megjelenni. Legyen nálunk a pályázati anyagunk másolata, hiszen lehet, hogy ismételten szükség lesz szakmai önéletrajzunkra. Célszerű magunkkal vinni a másolatban küldött diplomák és egyéb dokumentumok eredetijét is. A hosszabb karrier-úttal rendelkező jelöltek készíthetnek egy részletes szakmai önéletrajzot, mely pontos leírást tartalmaz az eddigi munkahelyeikről, szakmai kompetenciáikról. A tudományos tevékenységet folytató jelöltek feltétlen vigyék magukkal a publikációs listájukat és az eredeti publikációkat, illetve azok fénymásolatát is. A referenciák megadásához szükségünk lesz a referenciaszemélyek nevére, pontos titulusukra, elérhetőségére. Emellett legyen nálunk a határidőnaplónk, hogy könnyen egy esedékes újabb időpontot tudjunk egyeztetni, valamint jegyzettömb, íróeszköz és névjegykártyánk.

Ügyeljünk a stílusra, jegyzettömbünk ne legyen túl nagy, túl színes, ne legyen rajta reklámfelirat. Ha lehet, töltőtollat vigyünk magunkkal. Ha ez nem megoldható, akkor minőségi golyóstollat biztosítsunk erre az alkalomra. Nem lenne jó, ha egy olcsó, műanyag reklámtoll használatával elrontanánk a rólunk remélhetőleg kialakult pozitív képet. Szakszerűen elkészített névjegykártyánk professzionális imázsunkat erősítheti. Ha nem szeretnénk azonnal kiadni jelenlegi munkahelyünket, célszerű nem céges, hanem csak személyes adatainkat (név, végzettség, elérhetőség) tartalmazó névjegykártyát használni.

Ügyeljünk arra, hogy időben érkezzünk a felvételi beszélgetés helyszínére. Ajánlatos 5-10 perccel a megadott idő előtt érkezni. Ha ismeretlen helyre megyünk, legyünk előrelátók, vegyük figyelembe a közlekedés sajátosságait, szánjunk elég időt arra, hogy megtaláljuk az épületet, az irodát. Ha korábban érnénk oda, inkább sétáljunk egy kicsit az épület körül, de ne érkezzünk sokkal korábban. Mielőtt belépnénk az irodába, ajánlatos megkeresni a mellékhelységet, egy kicsit felfrissülni, megigazítani a frizuránkat. Ne felejtsük el kikapcsolni a mobiltelefonunkat! A cég munkatársaival, a portástól, a titkárnőig mindenkivel, viselkedjünk udvariasan.

4. A felvételi beszélgetés folyamán

Az interjú folyamán a kérdezők minden rezdülésünket figyelik, készüljünk fel tehát alaposan.

Az interjúztatás helyére belépve viselkedjünk udvariasan, mutatkozzunk be és mondjuk el, hogy mely munkakör kapcsán jöttünk a felvételi beszélgetésre. Lehet, hogy várnunk kell egy kicsit. Emiatt ne idegeskedjünk, inkább nézzünk szét a váróhelyiségben, gondolkodjunk el, hogy szeretnénk-e ilyen környezetben dolgozni. Ha csak lehet, ne tűnjünk idegesnek, ne olvasgassuk a pályázati anyagunkat, ne babráljunk a mobiltelefonunkkal, inkább csevegjünk a személyzettel vagy a többi várakozó jelölttel. Fontos, hogy ne faggatózzunk, ne kérdezzünk rá az interjú részletire, inkább mindennapi témákat hozzunk fel, a közlekedést, az időjárást. Dicsérjük meg az iroda berendezését, virágait, kilátását, vagy bármit, amit valóban szépnek találunk.

Ha hosszabb ideig kell várakoznunk, lehet, hogy megkínálnak bennünket valami frissítővel. Ilyenkor ajánlatos csak ásványvizet kérni. Lehet, hogy még egy cégismertetőt is kapunk, amiből gazdagíthatjuk a céggel kapcsolatos információinkat. De a várakozás perceit mindenképp fordítsuk lazításra, próbáljunk megnyugodni, pozitívan gondolkodni.

Az emberi erőforrás-biztosítással foglalkozó szakemberek is elismerik az első benyomás súlyát. Ügyeljünk arra, mit és hogyan teszünk az első pár percben. Ahhoz, hogy testbeszédünk már megszólalásunk előtt pozitív kisugárzású legyen, gondoljuk át a következőket:

· Általában mosolygunk, ha megérkezünk valahová?

· Elég szemkontaktust tartunk fenn, anélkül, hogy bámulnánk a kérdezőt?

· Lépteink öntudatosak és magabiztosak, amikor besétálunk az irodába?

· Kézfogásunk határozott? Aktatáskánkat, jegyzetünket, és kabátunkat bal kezünkben tartjuk, vagy kézfogáskor az egészet át kell ügyeskednünk másik kezünkbe?

· Természetesen pillantunk-e kérdezőnkre beszélgetés közben?

· Emlékszünk-e az interjút készítő nevére, és magabiztosan ejtjük-e ki?

· Könnyen társalgunk-e, vagy éppen ellenkezőleg, hivatalosak és tartózkodóak vagyunk, mintha támadás érne bennünket?

(A 250 leggyakoribb állásinterjú kérdés, Alexandra, 1999. 29. old.)

Az interjú helyszínére belépve először is köszönjük és mutatkozzunk be. Valószínűleg az interjúztató fogadja a köszönést, és üdvözlésképp kezet nyújt. Kézfogásunk legyen határozott, de nem túl erős. A kézfogás után vagy az interjú legvégén ajánlatos átadnunk a névjegykártyánkat.

Ezután helyet kell foglalnunk. Az, hogy hol ültetnek le bennünket, sokat elárul a cég filozófiájáról.

A jelölt számára legelőnytelenebb, ha egy íróasztal elé helyezett széken kell ülni. Ilyenkor az íróasztalnál levő személy látványosan kiemeli hatalmi pozícióját. Előnytelen helyzetünkön úgy javíthatunk, hogy mielőtt leülünk, a széket 5-10 centivel elfordítjuk, esetleg húzzuk egy kicsit távolabb, személyes terünk biztosítása érdekében. Ha elfogadjuk az alárendelt pozíciót, a székre elmozdítás nélkül üljünk le, tartsunk 5-10 cm távolságot az asztaltól, ne érjünk hozzá, és ne tegyünk rá semmit. Ha valamit át kell adnunk, adjuk egyenesen az interjúztató kezébe.

Ha tárgyalóasztalnál folyik a beszélgetés, üljünk az interjúztatóval szemben, vagy átlósan tőle jobbra foglaljunk helyet. Egyes vélemények szerint, a versenytársak ülnek egymással szemben, az együttműködéshez jobb, ha egymás mellett foglalunk helyet. Különösen, ha az interjúztató az asztalfőn foglal helyet, ajánlatos tőle jobbra helyet foglalni.

Ha esetleg ülőgarnitúránál kínálnak hellyel, üljünk a fotelbe vagy a kanapé szélére, karfa mellé. A kényelmes, de magabiztos üléshez jól jön a karfa támasztéka.

Az interjú bevezető részében az interjúztató feladata, az, hogy közvetlen légkört teremtsen, oldja a jelölt feszültségét. Ilyenkor udvariassági kérdéseket kaphatunk. Megkérdezik, hogy könnyen idetaláltunk-e, mindig ilyen pontosak vagyunk-e stb. Ezekre a bevezető kérdésekre ajánlatos röviden, esetleg frappánsan, de mindenképp illemtudóan válaszolni.

Ezután az interjúztató valószínűleg ismerteti a felvételi beszélgetés menetét, elmondja milyen kérdések várhatók, mennyi ideig tart majd a beszélgetés, mikor tehetjük fel kérdéseinket stb. Ilyenkor jól figyeljünk, s szavakkal is fejezzük ki, hogy elfogadjuk az interjú napirendjét. Ha nem hangzik el, akkor érdemes rákérdezni, hogy az interjú mely részében tehetünk fel mi kérdéseket. Ha azt a választ is kapjuk, hogy bármikor, legyünk türelmesek, ne zavarjuk meg az interjú menetét, csak 10-15 perc eltelte után kérdezzünk.

Az interjú érdemi része kétféleképpen kezdődhet.

Egyik lehetséges mód, hogy az interjúztató tájékoztatja a jelöltet a munkakörről, bemutatja a szervezetet. Ezekre az értékes információkra külön figyeljünk, hiszen ez alapján dönthetjük el, hogy valójában érdekel-e bennünket a munkalehetőség, megfelelünk-e az elvárásoknak.

A másik interjú-kezdési mód, ha a jelöltet megkérik, hogy beszéljen önmagáról. Számítsunk erre a kérdésre, leltár helyett inkább személyes attitűdünket is tükröző mondanivalót állítsunk össze. Néhány perces bemutatkozásunk legyen világos és tömör, legyenek jelen a következő fontos elemek:

· Milyen típusú munkát végzünk, vagy szeretnénk végezni,

· Melyek a legerősebb készségeink, milyen a teljesítőképességünk,

· Milyen pozíciót szeretnénk betölteni.

(A 250 leggyakoribb állásinterjú kérdés, Alexandra, 1999. 16. old.)

Az önbemutatás után (vagy nélküle) kezdődik az interjú érdemi része, a faggatózás.

A felvételi beszélgetés során többféle kérdésre számíthatunk. A tényszerű kérdésekre konkrét, rövid választ, míg a véleményt kifejtő kérdésekre érvelő, hosszabb lélegzetvételű választ várnak. Válaszaink legyenek tényszerűek, ügyeljünk arra, hogy üzleti titkokat ne adjunk ki. Bármilyen sérelem is ért bennünket, előző munkaadónkat vagy tanárainkat soha ne kritizáljuk. Ez ugyanis nem csak udvariatlanság, de könnyen megbízhatatlan munkaerő látszatát kelthetjük. Próbáljunk elrugaszkodni az önéletrajzban szereplő adatoktól és a bennünk rejlő lehetőségeket is megmutatni. Mivel a munkaadónak fontos, hogy az új alkalmazott be tudjon illeszkedni a meglevő munkakörnyezetbe, sugalmazzuk, hogy lojális, jó munkamorállal rendelkező, alkalmazkodó-képes szakemberek vagyunk.

Próbáljuk eldönteni, hogy milyen interjú-típust alkalmaznak, és ennek megfelelően fogalmazzuk meg válaszainkat. Miközben beszélünk, figyeljük meg a kérdező arcát, próbáljuk eldönteni, hogy túl rövidek, vagy túl hosszúak-e a válaszaink. Igyekezzük követni a kérdező stílusát, beszédünk gyorsaságát is a partner beszédstílusához igazítsuk. Ne hagyjuk, hogy egy kemény kérdés kibillentsen bennünket nyugalmunkból. Ha valamire nem tudjuk a választ, mellébeszélés helyett inkább egyszerűen mondjuk meg.

A mellékletben közölt kérdések mellett kiemelnénk azokat a kérdéseket, melyekre a munkatapasztalattal még nem rendelkező pályakezdők számíthatnak:

Kérdés: Miért nincsenek jobb jegyei?

Válasz: Az iskola csodálatos élmény volt számomra. Nagyon élveztem, hogy új elméletekről tanulhatok, folyamatosan tanultam, és részt vettem a csoport életében. De soha nem hittem annak hatékonyságában, hogy a vizsga előtti éjszakát végigmagoljam, csak azért, hogy jobb jegyet szerezzek, vagy egész éjjel ébren maradjak, hogy befejezhessem a házi dolgozatot. Azt gondolom, én annyit tanultam, amennyit a legtöbb diák, aki diplomát szerzett.

Magyarázat: Valószínűleg ha eljutottunk odáig, hogy behívnak bennünket interjúra, akkor megfelelünk a pozíció alapvető kritériumainak, ideértve a képzettségi követelményeket is. Az interjú vezetője ezért valószínűleg azt próbálja megítélni, hogy miként kezeljük a megviselő kérdéseket. Fontos, hogy ne próbáljunk magyarázkodni vagy másokat okolni. Ehelyett próbáljuk meg pozitív oldaláról megközelíteni a kérdést – például koncentráljunk arra, hogy mit tanultunk és milyen plusz erőfeszítéseket tettünk ahelyett, hogy a kitűnő jegyekre hajtottunk volna.

Kérdés: Miért döntött úgy, hogy a történelemre szakosodik?

Válasz: Nehéz volt a döntés, mert az államigazgatás, a nemzetközi kapcsolatok és a közgazdaságtan egyaránt érdekelt. De a történelemtanulás lehetővé tette, hogy az előbb említett témákkal együttesen foglalkozzam, külön koncentrálva a gazdaságtörténetre. Mi több, professzoraim közül többen is ösztönöztek.

Magyarázat: Mutassuk meg, hogy szilárd, logikus indokaink vannak arra, miért pont az adott szakot választottuk. Ha nem tudjuk megmagyarázni választásunkat, a HR szakember eltűnődik majd azon, hogy mennyire gondoltukát karrierválasztásunkat. Abban is biztosnak kell lennünk, hogy választott szakunk megfelel karrierterveinknek. Így például, ne mondjuk, hogy azért végeztük el a magyar szakot, mert szeretjük az irodalmat, miközben egy banki pozíciót pályáztunk meg.

Kérdés: Előfordult-e, hogy valamelyik kurzust különösen nehéznek találta?

Válasz: A bevezető kémia kurzus nagyon leterhelt tavaly. Nem kérdés, hogy nagyon keményen tanultam, mégis úgy tűnt, nem haladok vele. Az első három szóbeli vizsgán nem sikerült átmennem, ezért új megközelítéssel próbálkoztam. Ahelyett, hogy továbbra is egyedül tanultam volna, megkértem egy kémia szakos barátomat, hogy segítsen, majd pedig a professzoromat kértem meg, hogy magyarázzon el néhány dolgot. Sokat segített az is, hogy jóval több időt töltöttem a laborban is. Végül négyest kaptam, és azt gondolom, hogy szilárd tudásra sikerült szert tennem a tárgyban. Ezenkívül, azt is megtanultam, hogy néha nem elég a kemény munka, csak új módszerekkel lehet megküzdeni egy-egy terület elsajátításával, és mások segítségét is igénybe kell venni.

Magyarázat: A kérdező azt szeretné látni, hogy hogyan tudunk megküzdeni a kemény helyzetekkel. Adjuk bizonyságát, hogy nem hátrálunk meg a nehézségek elől, és hajlandóak vagyunk külön erőfeszítéseket tenni azért, hogy megfeleljünk a kihívásoknak.

Kérdés: Miért nem vett részt több iskolán kívüli dologban?

Válasz: Alehető legtöbb energiát akartam a tanulásra fordítani. Egy kis város középiskolájából érkeztem, ahol tele voltam ötösökkel, de mégsem készítettek fel megfelelően az egyetemre. Így még keményebben kellett tanulnom. Ennek ellenére azért maradt időm a város felfedezésére és új barátok szerzésére, a hétvégeken pedig sokszor részt vettem társadalmi rendezvényeken.

Magyarázat: A személyzeti munkatárs esetleg amiatt aggódhat, hogy nem vagyunk elég nyitottak a külvilágra, és időnként egészen kiégünk. A munkaadók szeretik a jól tájékozott pályázókat, akiknek érdeklődési köre túlnyúlik a munka világán. Ha az egyetemi évek alatt nem vettünk részt semmilyen szervezet életében, akkor talán beszélhetünk valamelyik érdeklődési körünkről, például olvasásról, testedzésről, valami olyan tevékenységről, amelyet intenzívebben folytatunk. Lehet például, hogy szívesen járunk futni, még ha nem is voltunk az egyetemi futócsapat tagja.

A felvételi beszélgetés során próbáljunk a következő szempontok szerint viselkedni:

1. Tudjunk hallgatni – a legfontosabb információkat némi megfontolás után kaphatjuk, illetve adhatjuk. Ne féljünk a csendtől.
2. Figyeljünk – figyelmünket fejezzük is ki. Utaljunk arra, ami már elhangzott. Testtartásunk is fejezze ki, hogy teljes figyelmünkkel részt veszünk az interjún.
3. Hangosan, tisztán, érthetően beszéljünk – Beszédünk legyen nyelvtanilag kifogástalan, stílusa a helyzetnek megfelelő, kerüljük a szlenget. A szakzsargont is csak mértékkel használjuk.
4. Ne csak szájjal, testtel is beszéljünk – mivel a felvételiztető a nonverbális jeleket is észleli és értékeli, ügyeljünk arra, hogy testbeszédünk mit sugároz.
5. Nézzünk a másik szemébe – ne kerüljük a felvételiztető tekintetét, ne viseljünk napszemüveget. Ha bizottsággal találkozunk, keressük a kapcsolatot minden résztvevővel.
6. Hagyjuk otthon rossz szokásainkat – ügyeljünk arra, hogy rossz szokásaink (körömrágás, fülvakarás, orrpiszkálás, mások szavába vágás stb.) ne rontsa el a rólunk alakuló képet.
7. Minden mozdulatunkkal és szavunkkal fejezzünk ki érdeklődést és lelkesedést – így ugyanis személyünk is fontosabbá válhat. (Telkes, 1994, 181-182. old.)

Sajnos a munkaadók gyakran olyan kérdéseket is feltesznek, amit nem lenne szabad. Az illegális kérdések közé tartoznak a nemi, etnikai, vallási, életkor vagy családi állapot szerinti diszkriminációra utaló kérdések. Készüljünk fel az ilyen kérdések kezelésére is. Az alábbiakban a gyermekvállalási terveinket firtató kérdésre adható különböző válasz alternatívák találhatóak. A jelöltek saját értékrendjük, élethelyzetük alapján válaszoljanak az ilyen kényes, sőt törvénybe ütköző kérdésekre.

Kérdés: Mikor szeretne gyermeket?

Válasz 1: Nem szeretnék gyermeket.

Válasz 2: Azt hiszem, ez valóban fontos kérdés a munkám szempontjából. Szeretnék majd gyermeket, de semmiképpen nem a közeljövőben. A lehető legjobban szeretnék megfelelni a cég elvárásainak, és nem adnám fel az állásomat, amikor a munkámmal hozzájárulok a vállalat sikeres működéséhez.

Válasz 3: Jelenleg nem tudok erre a kérdésre válaszolni. De ha gyermeket vállalok, nem fogja elvonni időmet és figyelmemet a munkától. Szülőnek lenni fontos feladat, de számomra a karrier is éppen ilyen fontos. Szeretném minden erőmet a munkámra, a cégre összpontosítani.

Válasz 4: Azt hiszem, nem pontosan értem, mire gondol. Elmagyarázná, mennyiben releváns ez a kérdés a szóban forgó állással?

Válasz 5: Kellemetlenül érint ez a kérdés, inkább nem válaszolnék rá.

A felvételi beszélgetés során a jelöltnek is tanácsos kérdéseket feltennie. Ez nem csak érdeklődést mutat, de csak így szerezhetünk több információt a munkafeladatról, a cég elvárásairól, és mindarról, ami alapján eldöntjük, hogy mennyire érdekel bennünket a munkalehetőség.

Az első beszélgetés során soha ne hozzuk szóba a fizetés vagy az évi szabadság kérdését. Inkább a munkakörrel, lehetséges munkatársakkal kapcsolatos dolgokra kérdezzünk rá.

Pintér Zsolt fejvadász a következő kérdések feltételét javasolja:

1. Van még valamilyen kérdése a szakmai pályafutásommal kapcsolatban?
2. Ez egy új munkakör? Ha igen, miért hozták létre? Ha nem, miért távozott az elődöm?
3. Milyen jelöltet tartana ideálisnak erre a munkakörre?
4. Mi a legfontosabb elvárás, hol kell legelőször eredményt elérnem, ha alkalmaznak?
5. Milyen fejlődési elképzelései vannak a cégnek az elkövetkező néhány évre? Hogy hatna ez erre a konkrét munkakörre?
6. Milyen vezetési stílust alkalmaznak a cégben?
7. Ki lenne a közvetlen főnököm?
8. Milyenek az alá-fölérendeltségi viszonyok az osztályon?
9. Mennyire önálló ez az osztály?
10. Mik az osztály erősségei és gyengeségei?
11. Milyen hatáskört biztosít ez a munkakör?
12. Mennyi utazással jár ez a munkakör?
13. Részt kell-e venni valamilyen képzésen? Ha igen, mikor és hol?
14. Milyen teljesítményértékelést alkalmaznak? Mikor kerülne sor elsőször a munkám értékelésére?
15. Mi a következő lépés? Kivel fogok legközelebb találkozni?

A felvételi beszélgetés végén, miután feltettük kérdéseinket, ismételten hangsúlyozzuk, hogy érdekel bennünket a munkalehetőség, emeljük ki 1-2 erősségünket, majd köszönjük meg a ránk fordított időt, figyelmet.

Ha mód van rá, ajánlatos átadni részletes szakmai önéletrajzunkat, vagy egy, a jövendő munkához kapcsolódó egyetemi dolgozatunkat. Ezzel is bizonyíthatjuk hozzáértésünket. Ha az interjú elején nem tettük meg, most adjuk át névjegykártyánkat.

Fontos, hogy ne hagyjuk el az interjú helyszínét anélkül, hogy tudnánk, mikor kapunk visszajelzést, illetve mi a következő lépés.

4.1. Testbeszéd ABC

A kézikönyv terjedelme nem teszi lehetővé, hogy részletesen ismertessük a nonverbális kommunikáció elemeit, inkább csak néhány tanácsot adhatunk a felvételi beszélgetésre készülőknek. Akiket érdekel a testbeszéd alaposabb értelmezése, több forrásból is tájékozódhatnak. Az ajánlott irodalom között is találnak egy-két elérhető könyvet.

Mivel az állásinterjún aránylag rövid idő áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy meggyőzzük a munkaadót alkalmazásunk előnyeiről, fontos, hogy szavaink mellett gesztusaink is egy kiegyensúlyozott, magabiztos jelölt képét sugározzák rólunk. Emellett az is csak javunkra válik, ha értelmezni tudjuk az interjúztató nonverbális reakcióit, üzeneteit. A testbeszéd fontosságát támasztják alá Albert Merabian kutatásai is, aki már 1950-ben megállapította, hogy az emberek mások érzéseiről és magatartásáról mely források alapján alkotnak képet:

- 7 százalékban szavaikból,

- 38 százalékban hangjuk, hangszínük és hanglejtésük, valamint

- 58 százalékban arckifejezésük alapján.

Mivel testbeszédünk jelentős mértékben akaratunktól függetlenül működik, célunk nem lehet, az, hogy manipuláljunk vele, hanem hogy csökkentsük az idegességünk látható jeleit. A félszeg tekintetű, leszorított kezű, izgő-mozgó jelöltet valószínűleg akkor sem alkalmazzák, ha kiváló az egyetemi átlageredménye. Ahhoz, hogy magabiztosan tudjunk viselkedni a felvételi beszélgetés során, ajánlatos a helyzetet többször elpróbálni magunkban, a tükör előtt és barátaink segítségével. Így felfigyelhetünk azokra a gesztusokra, melyek zavarhatják a rólunk kialakuló képet.

A következőkben néhány megszívlelendő tanácsot adunk közre:

Járásunk a külsőnkről alkotott kép meghatározó eleme. Gyakorlással könnyen elsajátíthatjuk a gördülékeny, harmonikus, túlzástól mentes járásmódot. Ügyeljünk arra, hogy lábfejünket párhuzamosan tartva, a talp elülső részére lépjünk, majd teljes talpon gördüljünk tovább.

Kézfogásunk legyen egyszerű, határozott és rövid. Kézfogás közben feltétlenül nézzünk a másik személy szemébe, míg előtte ajánlatos kezünket diszkéten szárazra törölni. A kézfogást akkor is kezdeményezhetjük, ha esetleg az interjúztató nem nyújtja előre a kezét. Ne feledjük azonban, hogy az etikett szerint egy hölgynek egy férfi sohasem nyújthatja kezdeményezően a kezét.

A szemkapcsolat is nagyon fontos. Ha magabiztosnak szeretnénk tűnni, nézzünk az interjúztató szemébe, de ne bámuljuk folyamatosan. Ha többen kérdeznek bennünket, próbáljunk mindenkivel felvenni, és bizonyos ideig fenntartani a szemkontaktust. Nézzünk a kérdező szemébe, ha elkezdjük mondanivalónk, majd egy kicsit félre fordíthatjuk tekintetünket, de a mondanivaló végén ismét nézzünk partnerünk szemébe. Megtapasztalhattuk már, hogy a nyílt, érdeklődő, mosolygó tekintet zárt ajtókat is kinyithat.

Arckifejezésünk a lelkiállapotunkat tükrözi. A mosoly nyitottságot, odafigyelést, kiegyensúlyozottságot sugall, míg a mogorva, rezzenéstelen arc bezárkózást takar, s olykor akár agressziót is kiválthat a partnerből. Bár a mosoly semmivel sem helyettesíthető, vigyázzunk arra, hogy ne mosolyogjunk állandóan, minden ok nélkül. A szakemberek jól tudják, hogy a folyamatos mosolygás az idegesség, feszültség jele. A homlokráncolás és szemöldök-összehúzás is zavaró lehet, próbáljuk elkerülni. Ha valami érdekel bennünket, nyugodtan hajoljunk előrébb, és tekintetünk legyen élénk.

A helyes testtartás is nagyon fontos. Ahhoz, hogy magabiztosnak tűnjünk, álljunk egyenes háttal, mindkét lábon. A széken kényelmesen helyezkedjünk el, ne feszengjünk. Lábunkat ne húzzuk magunk alá, és ne rakjuk keresztbe vagy szét. Nyugodtan fogjuk táskánkat vagy jegyzetfüzetünket. Kezünket ne fonjuk össze, mivel ez védekezést sugall. Inkább tegyük a szék karfájára vagy az ölünkbe.

Egyes gesztusok, kézmozdulatok érdeklődést, míg mások idegességet, pótcselekvést sugallnak. A túl sok mozgás, a széles gesztusok, kézmozdulatok elterelhetik a figyelmet, ezért inkább kerüljük őket.

Próbáljunk elengedetten ülni és figyelni. Természetesen, amikor idegesek vagyunk és izgulunk az interjú kimenetele miatt, ez nem könnyű. Ha azonban mindennek tudatában vagyunk és felkészülten érkezünk a beszélgetésre, nyugalmat kényszerítünk magunkra, valószínűleg csökken is a feszültségünk, és kiegyensúlyozottabb képet sugárzunk magunkról. (Pintér, 2001, 292-297.)

4. 2. Telefonos interjú

A telefonos rostáló interjúk egyre elterjedtebbé válnak, hiszen ezzel a cégek megspórolhatják a az interjúk további lépcsőinek költségeit. A telefonos interjúk módszerével a legtöbb pályázó gyorsan kiesik, és csak a legjobb jelentkezőket hívják be további személyes elbeszélgetésre. A telefonos interjú bármelyik pillanatban, és bármelyik vállalattól beérkezhet. Előfordulhat, hogy a szűrést végzők egy későbbi interjúra akarnak beütemezni bennünket, ám legtöbbször abban reménykednek, hogy telefonon is felmérhetnek bennünket. Készüljünk fel hát alaposan!

Néhány általános tipp arra, hogyan viselkedjünk a telefonos interjú alkalmával:

· Ha felkészületlennek vagy esetlennek érezzük telefonálási szokásainkat, gyakoroljunk egy barátunkkal: kérjük meg, hogy tegye fel a várható kérdéseket telefonon. Jó hasznát vehetjük ilyenkor az üzenetrögzítőnek, telefonáljunk haza, és beszéljünk rá a rögzítőre. Miután felmondtuk az egyik kiválasztott verziónkat, visszahallgatva figyeljük meg előadásunkat (hangsúly, hangszín, szünetek, és így tovább). Figyeljük meg azt is, hogy egyértelmű és közvetlen volt-e előadásunk. Mindezt egészen addig gyakoroljuk, amíg már fesztelenül tudunk beszélni.

· Mindig legyünk felkészülve arra, hogy a várható témakörről beszélni tudjunk, az alaptémákat a telefonos interjúk során is alkalmazhatjuk.

· Tartsuk magunknál a szakmai önéletrajzunk másolatát, írjuk ki azokat a kulcsszavakat, amelyeket az adott állás szempontjából fontosnak gondolunk. Nem számíthatunk arra, hogy bármit is kiolvashatunk a kérdező testbeszédéből, a szemkontaktusból, vagy más jelekből. Egyvalami viszont segítségünkre lehet: nagyon kell figyelnünk a hangszínére – és ugyanígy a sajátunkéra is: egyszerű, közvetlen, hangsúlyos válaszokat kell adnunk ahhoz, hogy a párbeszéd érdekes és könnyen követhető legyen.

· Alaposan figyeljünk a kérdésekre, és mindvégig koncentráljunk erőteljesen. Olyan helyre tegyük a telefont, hogy többé-kevésbé úgy ülhessünk, ahogy egy interjú során tennénk. Tegyünk tollat és papírt a telefon közelébe, az önéletrajzunkkal és jegyzeteinkkel együtt. Készítsünk pontos jegyzetet arról, hogy mit kérdeztek tőlünk, és mi tűnt a legfontosabbnak a szűrést végző számára. (Ez később segítségünkre lehet, amikor levélben folytatjuk a kapcsolatfelvételt.)

· Kerüljük a hosszú szüneteket, röviden foglaljuk össze a kulcsfontosságú témaköröket, hozzunk fel példákat eddigi sikereinkről, és mondjuk el, hogyan tudnánk hozzájárulni ennek a vállalatnak az életéhez.

· Figyeljünk oda arra, hogy a helyes nevet, telefonszámot, és címet kaptuk-e meg attól, aki felhívott bennünket.

· Biztosítsuk a hívót érdeklődésünkről – már ha valóban érdekel bennünket a munkalehetőség az első kör után. Kérdezzünk rá, hogy mi következik ezután, és mitől válhatunk versenyképessé. Mindezt kövesse egy köszönő cédula vagy emlékeztető levél, akár a személyes interjú után. A végső cél az, hogy személyes találkozóra hívjanak bennünket.

4. 3. Béralku

A jövedelemmel kapcsolatos kérdések fontosságát nem kell külön hangsúlyozni. Ahhoz, hogy megfelelő módon tudjunk tárgyalni a jövendő fizetésünk nagyságáról, elengedhetetlen a megfelelő, alapos felkészülés. Bár Szerbiában még nem terjedt el az igazi béralku, a jelöltek ezirányú tájékozottsága elengedhetetlen.

A reálisan csengő, de számunkra is megfelelő bérszint meghatározása csak megfelelő tájékozódás alapján lehetséges. Ezért mielőtt bármilyen béralkuba bocsátkoznánk, dolgozzunk ki egy háromlépcsős felkészülési folyamatot. A három összeg titkos, ne áruljuk el senkinek, csak a mi bértárgyalásainkat hivatottak segíteni.

Először is határozzuk meg, hogy mi az a legalacsonyabb összeg, amiért elvállaljuk a munkát. Nézzünk utána a minimálbér nagyságának, valamint a megélhetési költségeinknek. Ez alapján dolgozzuk ki minimum-jövedelemtervünket. Ez az az összeg, ami alá semmiképp sem mehetünk. Ha alacsonyabb fizetést ajánlanak, próbáljunk tovább tárgyalni, de ha nem megy, inkább ne fogadjuk el az állást.

A második lépésben próbáljuk meghatározni az adott munkakörnek, pozíciónak, képzettségünknek és tapasztalatainknak, valamint az adott iparágnak megfelelő bér nagyságát.

Információkat informális csatornákon, barátainktól, ismerőseinktől szerezhetünk, de érdemes utánanézni a hivatalos statisztikai adatoknak is. A Foglalkoztatásügyi Intézet, a gazdasági kamarák, szakmai érdekszövetségek munkatársai valószínűleg segítségünkre lesznek. Ha nem boldogulunk, forduljunk a munkaközvetítő cégekhez, ők fizetség ellenében, bizonyára tájékoztatnak bennünket az aktuális munkaerő-piaci helyzetről, a bérek alakulásáról.

Ha már munkaviszonyban vagyunk, akkor egy új állást csak akkor érdemes elfogadnunk, ha az új fizetésünk legalább 25-35%-kal magasabb a jelenleginél.

Az utánajárás minden bizonnyal megtérül majd, hiszen csak reális információk alapján tudunk reális követeléseket megfogalmazni, illetve értékelni a munkaadó által felkínált fizetés nagyságát.

Harmadik lépésként engedjük szárnyalni a fantáziánkat és határozzuk meg álom-fizetésünket.

E három szám ismeretében várjuk a béralkut. Nagyon fontos, hogy a fizetés kérdését ne hozzuk fel, sőt ha lehet, húzzuk el a kiválasztási procedúra végére. Először ugyanis, egy pozitív képet kell kialakítani magunkról, és csak miután a munkaadó megismerte képességeinket és potenciáljainkat, érdemes beszélni az árról. Hagyjuk, hogy a munkaadó hozza szóba a kérdést.

Ahhoz, hogy reálisan tudjunk értékelni, feltétlenül szükséges ismernünk a javadalmazási rendszer elemeit. Ma már hazánkban is egyre több helyen alkalmazzák az alapbér mellett az ösztönző bérrendszer és a juttatások különböző formáit. Érdemes tehát néhány szót szólnunk róluk:

Alapbér – a garantált fizetés, általában ez a standard bér, más esetekben azonban kiegészül a következő elemekkel:

Pótlék – a kedvezőtlen munkakörülmények miatt, vagy a vezetői pozíció után járhat

Prémium – általában a nem megszokott munkaidőben (éjjel vagy ünnepnapokon) dolgozó munkavállalók kapják

Túlóra – a rendes munkaidőn túl dolgozóknak a túlóra idejére általában 10-50 százalékkal magasabb órabért számolnak el.

Ösztönző bér – a rendkívüli teljesítményt nyújtó dolgozók jutalmát jelenti. Az ösztönzőket egyéni, csoportos és szervezeti szinten is meghatározhatják. Egyéni ösztönzők a darabbér, az újítások serkentése, a vezetői bónuszok stb. Kereskedelmi területen a jutalék (provízió) jelenti az eladott termékmennyiség után járó ösztönző bért. A csoport teljesítményét úgy viszonozhatják, hogy a tagok teljesítményük alapján részesülnek a jutalomban, de legtöbbször egyenlően osztják el a csoporttagok ösztönző bérét. A leggyakoribb szervezeti szintű ösztönzők a részvényopció és a nyereségrészesedés.

Juttatások – a cégek többsége az alapbér felett, a teljesítménytől független juttatásokat is ad a dolgozóknak. Ide tartoznak a nyugdíj- és egészségbiztosítás, a munkanélküliség esetére vonatkozó biztosítás, a fizetett szabadságok, de a gépkocsi-használat, a mobiltelefon, üdülési támogatás, étkezési támogatás, szakmai szervezeti tagság, kedvező vállalati hitel, fitness klubtagság, különböző tanácsadói szolgáltatások stb. (Šušnjar Š. – Zimanji, 2005, 321-322. old.)

Mivel a javadalmazási rendszer sajátosságai miatt az alapbér fontossága, megítélése is változhat, mielőtt véleményt alkotunk, tájékozódjunk a cég javadalmazási rendszeréről.

Jelenleg Szerbiában a minimálbér nettó összege havi 15072 dinár, míg a nettó órabér 70 dinárt tesz ki. Az alapbér nagysága több elemmel növekedhet. Ha a dolgozó ünnepnap dolgozik, arra a napra általában a rendes napi bérének dupláját kapja. Ha éjjel vagy több váltásban dolgozik, illetve túlórázik, arra az időszakra 26%-kal magasabb fizetés jár. A holtmunkáért járó többletbér jelenleg 0,4%, vagyis munkaévenként ennyivel jár több az idősebb, tapasztaltabb szakembereknek. A munkaadó köteles hozzájárulni a dolgozó munkaidő alatti étkezéséhez is, de ennek összege nagyon változó. Az étkezési hozzájárulás lehet például, havi 1000 dinár, de munkanaponként 250 dinár is. Az érvényben levő rendelkezések szerint a munkaadónak kötelessége hozzájárulni a dolgozók nyaralási költségeihez. Az ún.,,regresz” nagysága és kifizetésének módja is nagyon változatos. A cég által meghatározott összeg kifizetésére évente egyszer, tizenharmadik fizetésként, vagy évente 1-2 részletben kerülhet sor, de akár havonta is elszámolhatják.

A fenti módon megállapított nettó összeg alapján számítja ki és fizeti be a munkaadó a munkavállalót terhelő járulékokat. A nyugdíj- és rokkantsági járulék 11%, az egészségbiztosítási hozzájárulás a nettó fizetés 6,15%-a, míg a munkanélküliség esetére vonatkozó biztosítás mértéke 0,75%. Így tehát, a szerbiai munkavállalókat terhelő járulékok összege a nettó bér 17,9%-a. Ezután kerül sor a jövedelemadó kifizetésére, ami jelenleg 14%. Ezt is a munkaadó fizeti be a dolgozói után. Az állam 5000 dinár adómentes jövedelmet hagyott jóvá, vagyis az adóköteles jövedelmet úgy számítják ki, hogy a fizetésből kivonnak 5000 dinárt. A foglalkoztatás serkentése céljából az újonnan alkalmazottak után egy évig nem kell jövedelemadót fizetni.

A bruttó fizetés összege tehát nem más, mint a nettó fizetés értéke megnövelve a járulékok és a jövedelemadó nagyságával. A bruttó fizetés után a munkaadó köteles befizetni a munkaadó járulékterheit, vagyis a bruttó fizetés 17,9%-át. Így például a 30500 dinár nettó fizetés bruttó értéke 42556 dinár, de a munkaadó összesen 50173 dinárt kell, hogy biztosítson a dolgozó bérének kifizetésére.

Amikor azonban sor kerül a fizetés kérdésére, megfontoltan, rövid bevezető után nevezzük meg konkrét bérigényünket. A számunkra elfogadható összegnél 30%-kal többet mondjuk, hogy lehetőséget adjunk az esetleges alkunak is. Készüljünk fel rövid, tárgyilagos indoklásra. Fontos, hogy milyen módon fejezzük ki bérigényünket. Legyünk határozottak, de nem erőszakosak, hangunkat ne emeljük fel, de ne is halkítsuk le, ne tartsunk drámai szünetet. Gesztusaink legyenek harmonikusan visszafogottak, a korábban megteremtett szemkontaktust tartsuk fenn, az összeg kimondásakor feltétlen nézzünk a kérdező szemébe, már csak azért is, hogy lássuk a reakcióját. Egyértelműen, de választékosan fejezzük ki magunkat. Kérés nélkül ne kezdjünk magyarázkodásba. Ha azonban felkérnek rá bennünket, érvekkel alátámasztva fejtsük ki, miért ragaszkodunk a megnevezett összeghez.

A másik fél meghallgatása, érvelés és többszöri módosítások után valószínűleg az álláspontok módosulnak. Ha a javadalmazási rendszer bizonyos elemeiről hasonlóképp vélekedünk, azt ajánlatos hangsúlyozni, kimondani, hogy miben sikerült megállapodni és rátérni a következő, még nyílt kérdésekre. A végső ajánlat elhangzása után akár egy kis szünetet is kérhetünk, hogy alaposabban átgondoljuk a dolgot.

Pintér Zsolt kiemeli, hogy követeléseinket úgy fogalmazzuk meg, hogy közben a másik félnek is adjunk lehetőséget céljai elérésére.

Például a következőképpen:

Ha a munkavállaló 600 és 750 euró összeg közötti bért szeretne, a munkaadó pedig 450 és 600 euró közötti összeget hajlandó fizetni akkor tanácsos a következőképp eljárni: A jelölt kapaszkodjon bele a munkaadó felső határába. Ha a munkaadó kijelenti, hogy: ,,A mi elképzelésünk erre a munkakörre 450 euró, de legfeljebb, mindent tekintetbe véve, 600 euróig tudunk elmenni”. A jelölt így válaszolhat: ,,Tulajdonképpen ez nem áll messze az én elképzeléseimtől. Én is 600 és 700 euró közötti összegre gondoltam.” Aztán valószínűleg valamivel 500 euró feletti és kevéssel 700 euró alatti sávban állapodnak meg.

Dr. Telkes József karrier-tanácsadó szerint a béralku során ajánlatos betartani a következő szabályokat:

1. Ha csak lehet, várjuk meg, amíg a fizetés témáját a munkáltató hozza elő – ha túl korán kezdünk a pénzről beszélni, túl anyagiasnak tűnhetünk, s különben sem rendelkezünk elég információval.
2. Ha korán kapja azt a kérdést, hogy mennyit szeretne keresni, óvatosan hárítsa el a választ – Az előszűrés folyamán a cégek gyakran felteszik a kérdést, de még nem tudjuk pontosan, mi lenne a munkánk, mennyire felelünk meg az elvárásoknak, jobb kitérni a válasz elől. Nyugodtan mondjuk azt, hogy több információra van szükségünk.
3. Ha már mindent tud, és rákérdeznek a fizetési igényére, próbáljon tájékozódni a lehetséges határokról – ha nem sikerül megtudni, hogy a munkaadó mennyit hajlandó fizetni, mondja a legmagasabb fizetést abban a sávban, amit megfelelőnek tartana.
4. Lehetőleg kerülje a választ arra a kérdésre, hogy jelenleg mennyit keres – ha jó a fizetése, mondja meg, de ha túl alacsony, akkor ne mondja meg, vagy azonnal tegye hozzá, hogy ennél sokkal értékesebbnek tartja magát és a szóban forgó munkát.
5. Ha a munkáltató nagyon keveset ajánl, ezt azonnal és határozottan közölje vele – ezután, azonban számíthat arra, hogy Önnek kell nyilatkoznia. Legyen reális, de ne szégyenlős. Ha nagyon nagy az elvárása és a munkáltató ajánlata közötti különbség, kedvesen, de határozottan köszönjön el tőle. Ha azonban nagyon szeretné a munkát, teremtsen alapot a tárgyalások folytatására, kérjen egy pár nap gondolkodási időt.
6. Ha a munkáltató mondott egy megfelelőnek látszó összeget, ne mondja ki azonnal, boldogan az igent. Próbáljon tíz százalékkal többet kérni – Ez általában bejön, hiszen a munkaadók is számítanak az alkura.
7. Esetleges vita vagy feszültség esetén próbáljon nyugodt és megfontolt maradni – Ez mindkét fél számára kényes kérdés. Ha magasabb fizetés mellett érvel, ismételje meg az Ön mellett szóló legfontosabb előnyöket. Az is jó érv lehet, ha kiemeli, hogy Ön akkor tud igazán eredményesen dolgozni, ha tisztességesnek érzi a fizetséget is. Nem tanácsos azonban családi vagy szociális helyzetre hivatkozni.
8. Ha még nem biztos, hogy elfogadja-e az ajánlatot, bátran kérjen gondolkodási időt – sok esetben ez a válasz elég ahhoz, hogy jobb ajánlatot kapjunk. Ha azonban időközben más kapja meg az állást – veszítettünk. A kockázat megítélése igen fontos.
9. Kérdezzünk rá a fizetésen kívüli egyéb juttatásokra – a juttatások és a teljesítményösztönzők szerepe döntő lehet. Ha például kevés a juttatás, jó érvet kapunk ahhoz, hogy magasabb alapbért kérjünk.
10. Ha próbaidőre alkalmaznák és a próbaidő alatti fizetésben megállapodtak, kérdezzen rá, mennyi fizetést fog kapni ha véglegesítik – A próbaidő letelte után 20-50 %-os fizetésemelést szokás adni.
11. A fizetési igényünk kifejezésénél ügyeljünk arra, hogy nettó vagy bruttó értéket határoztunk-e meg. A munkaadók gyakran bruttó értéket használnak, míg a jelölteket inkább a nettó összeg érdekli.
12. Mindig egy konkrét összeget mondjon. Kerülje a ,,tól- ig” megfogalmazásokat. A munkaadó ugyanis valószínűleg az alsó határhoz fog igazodni. Inkább mondja a magasabb összeget. Ha azonban a munkaadó ad ,,tól- ig” ajánlatot, próbáljon a felső határhoz ragaszkodni.

Végezetül egy-két megszívlelendő tanács arra vonatkozólag, hogy mit ne tegyünk a béralku során:

- Kiemelnénk, hogy sose fogadjon el állást vagy megbízást anélkül, hogy tudná és elfogadná a fizetést. Ha csak lehet, ne feleljen az ilyen kérdésekre:,,Mi az a legkisebb fizetés, amit elfogadna?”

- Ne hozza elő elsőként a pénzkérdést.

- Ne ugorjon be a hosszú távú és homályos ígéreteknek. Tisztázza, hogy milyen teljesítményhez kötött a fizetésemelés.

- Sose mondjon olyant, hogy Önt a pénz nem érdekli.

(Telkes, 1994, 206-209. old.)

5. A felvételi beszélgetés után

Az interjú után a munkaadó értékeli a megismert jelöltet. Általában egy adott kritériumrendszer alapján le is pontozza, hogy objektívebben lássa, melyik jelölt a legjobb.

Azonban a jelöltnek is ajánlatos értékelni. Fontos, hogy lejegyezzük a benyomásainkat, hogy rögzítsük kivel, miről beszéltünk. Ez igazán akkor fontos, ha több cégnél is pályáztunk, több interjún veszünk részt rövid idő alatt. Nagyon kellemetlen lehet, ha összekeverjük a benyomásainkat, elfelejtjük, hogy mit beszéltünk meg, mi a következő lépés.

Karrierdossziénkban ezért ajánlatos külön helyet szentelni az interjúk értékelésének. Az interjú kapcsán a következő adatokat célszerű feljegyezni:

- ki volt jelen (név, pozíció)

- meddig tartott, milyen részekre tagolódott az interjú

- mik az adott állással kapcsolatos körülmények és követelmények

- mik voltak a fókuszpontok, mivel kapcsolatos kérdéseket kaptunk

- volt-e olyan kérdés, amire nem tudtunk, vagy nem akartunk válaszolni

- mit kérdeztünk mi

- milyen többletinformációkat szereztünk a munkakörről, a cégről

- milyen konkrétumok hangzottak el (bér, munkakezdés lehetséges dátuma)

- miért vagyunk alkalmasak az adott állás betöltésére

- mi a kiválasztási folyamat következő lépése

- a végén szubjektív benyomásainkat is foglaljuk össze.

Az interjú értékelése hasznos adatokat szolgáltat egy lehetséges következő felvételi beszélgetésre való felkészülésben, legyünk tehát magunkkal őszinték. Jegyezzük fel azt is, hogy az interjú mely része sikerült rosszul, mit kellene máskor másként tennünk.

Az interjú után ajánlatos emlékeztető levelet küldeni a munkaadónak, de esetleg telefonon, e-mailben is megköszönhetjük a bemutatkozás lehetőségét, és kiemelhetjük, mennyire érdekel bennünket a munkalehetőség. A visszajelzés jól illusztrálhatja elkötelezettségünket, motivációnkat, rendszerezettségünket, valamint emlékezteti a felvételiztetőt a velünk folytatott beszélgetésre.

Minden interjú után, lehetőleg 24 órán belül írjuk meg a levelet, ami személyre szabott legyen, és az interjút vezetőnek szóljon. A levélnek a következő tényeket kell közvetítenie a munkaadó felé:

• A jelölt odafigyelt arra, ami a beszélgetésen elhangzott
• A jelölt megértette a munkaadó által elmondottak lényegét és azok jelentőségét
• A jelölt rendkívül motivált a munka megszerzésében, képes és el is akarja azt végezni
• A jelölt be tud illeszkedni a meglevő csapatba, képességeivel hozzájárulhat a feladatok elvégzéséhez.

(Pintér, 2001, 319-321. old.)

A levél legyen egyszerű, maximum egy oldal terjedelmű. A következő elemeket ne felejtsük el kiemelni:

• megköszönni a lehetőséget, hogy személyesen meghallgattak
• kifejezni érdeklődésünket a cég, az állás iránt
• hangsúlyozni tapasztalatunkat, hozzáértésünket – az állás megkívánta képességünket és tulajdonságainkat
• kifejezni reményünket egy következő találkozás iránt.

(A 250 leggyakoribb állásinterjú kérdés, Alexandra, 1999. 167-168. old.)

Ahol csak lehet, említsük meg azoknak a nevét, akikkel az interjú során találkoztunk. Ha panelinterjún vettünk részt, a levelet az interjút vezető személynek címezzük, de egy névre szóló udvariassági megjegyzéssel küldjünk róla másolatot a bizottság többi tagjának is. Ha nem kapnánk visszajelzést egy héten belül, ajánlatos telefonon érdeklődni.

A felvételi beszélgetésről szóló fejezet végén egy emlékeztetőlevél mintát mutatunk be.