Egy adag kíváncsiság és tudásvágy

A tanulási „módszerem” és én, a „munkamódszerem” és én. Hogyan jutottam el a mostani pozíciómig? Tudatos volt? Kellett-e hozzá egy nagy adag szerencse is?

A tanulási módszeremben nincsenek nagy titkok. Volt bennem egy adag kíváncsiság, kellő adag tudásvággyal. Most ez esetleg nagyon fennköltnek hangzik, de valóban élt bennem egy vágy vagy nevezhetjük akaratnak is, hogy tudjak dolgokat. Érdekeltek dolgok és valahogy jóleső érzés töltött el, amikor valami újat megtanultam. Ezt próbálom megértetni a mai fiatalokkal is, még ha gyakran értetlenül tekintenek is rám ilyenkor, hogy tudni jó dolog és jó érzés. Hogy nem lehet úgy élni, hogy ne érdekeljen semmi, illetve nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy csak egy-két dolog érdekeljen a többi iránt pedig teljes közömbösséget mutassak. Ez egyúttal kizárja a felületességet is. Tanulóként is, úgy gondolom, ugyanaz az ember kötelessége, mint emberként: minden pillanatban a magától telhető legtöbbet mutatni/nyújtani és legjobban megállni a helyet. Munkamódszeremben sincsenek nagy titkok. Ugyanaz a szabály vonatkozik a munkára is, mint a tanulásra. Életfelfogásomban vannak bizonyos erkölcsi normák, amelyek nem tűrik a sunyiságot, az összecsapott dolgokat, valamint a magamnak kitűzött szint alatti teljesítést. Ha utóbbi mégis megtörténik, rossz érzés tölt el, akár napokig is. Ez is egy olyan dolog, amit a munkám során próbálok megmagyarázni a fiataloknak: azért kell tanulnunk a jobb jegyért, mert magunkat kell tartanunk annyira, hogy mi nemcsak, hogy arra képesek vagyunk de azért is, mert érünk annyit a saját szemünkben, a belső önértékelésünk skáláján. Ha ezt végre megértenék, nem hiszem, hogy lenne, aki magát csak egy alig kiköhögött kettesre értékelné. A "pozíciómhoz", bár kétlem, hogy az esetemben ezt lehetne így nevezni, a munkám által jutottam, azáltal, amit fel tudtam mutatni akkor, amikor megpályáztam a munkahelyemet. Persze, mint a pályázatok többségében, valószínűleg ebben az esetben is, lehetett benne némi szerencse is.

Erőt adó pillanatok, gondolatok. Nehézségek (tanulás, munkakeresés, munkavállalás, karrierépítés, önmegvalósítás terén)

Erőt ad, amikor egy diákban látom, hogy megbízik bennem, és bizalommal fordul hozzám. Még több erőt ad, ha problémával fordul hozzám és tudok segíteni. Erőt ad persze az is, ha látom tanári munkám eredményét, ha néhány diák sikert ér el annak köszönhetően, amit tanítottam neki. Erőt adhat olykor sok-sok apróság, amelyek ott, akkor, abban a helyzetben és abban a pillanatban hatnak nagy erővel, de amelyeket teljesen értelmetlen lenne megpróbálni felidézni és itt felsorolni.

Váltás, változtatás vagy állandóság a munkában? Melyiknek vagy a híve? Merre tovább?

Nem gondolkodtam még ezen el komolyabban. Talán öt év munkaviszony nem elég idő ilyen gondolatok keletkezéséhez. Mindkettőben látok előnyöket és hátrányokat is.

A külföldi felsőfokú tanulmányokról...

Miért döntöttél úgy, hogy külföldön folytatod felsőoktatási tanulmányaid? Melyek voltak a döntő szempontok?

Mivelhogy már középiskolába is Magyarországra jártam, életpályám természetes folytatása volt a magyarországi egyetemre való iratkozás. Ha esetleg másképp alakult volna az egyetemistakor előtti életem, valószínűleg akkor is előnyösebbnek láttam volna egy magyarországi egyetemre íratkozni. Ha minden más szempontot figyelmen kívül hagyunk, akkor is nagy súlyú érv számomra az anyanyelven való tanulás, egy kulturálisan hozzám közelebb álló közegben, amely a tanulmányokhoz megfelelő és kellő körülményt és értékrendet biztosít. Igaz, hogy idegen nyelv szakokon végeztem, ahol elsősorban az adott idegen nyelv volt az órák célnyelve, de minden egyéb kommunikáció és interakció az évfolyamtársakkal magyarul történhetett anélkül, hogy ezen bárki csodálkozott volna vagy esetleg természetellenesnek tartotta volna.

Döntésemet még befolyásolhatta volna az a tény is, hogy a magyarországi diplomákat már akkor is széles körben elfogadták vagy ahol nem, ott akkor legalább viszonylag könnyen honosították külföldön, amit az itthoni diplomákról még ma sem állíthatunk.

Nem próbálom a döntésemet a színvonalra fogni, hiszen a döntéshozatal idején nem ismertem az itthoni egyetemek színvonalát idegen nyelvi szakokon.

Mi a magyarországi felsőoktatás legnagyobb előnye és legnagyobb hátránya?

A karrier szempontjából a diplomák nemzetközi elismertsége mai napig számomra jelentős szempont – még akkor is, ha valaki nem is valahol messzi külföldön építené életét.

A Magyarországon való tanulás jelenlegi nagy hátrányai közé az anyagi vonzat tartozik – főleg, ha valakinek csak önköltséges hallgatóként sikerül bejutnia valamelyik szakra. Nem mellékes itt azt a hátrányt sem megemlíteni, amellyel akkor kell szembesülni, amikor valaki a magyarországi tanulmányai után úgy dönt, hazatér a Vajdaságba, és itthon szembesül azzal a helyzettel, hogy diplomája elismerése híján először is csak középiskolai végzettségűként akarják kezelni és fizetni a munkahelyen – ha sikerül ilyet valahogyan találnia. Ezt követően, ha elindul azon labirintusos úton, hogy honosítsa diplomáját (legalábbis az én esetemben, abban az időben), sehonnan sem tud megfelelő útbaigazítást kapni, sehol nem tudnak megfelelő információt adni arról, hová is kell fordulnia, sem egy megfelelő telefonszámot adni, hogy ne ezzel teljenek el napok, amíg az egyetemen ide-oda irányítják. Talán a „hazavárás” első lépése ez lehetne (vagy lehetett volna), hogy ezt az első, alapvető lépést megkönnyítsék a hazatérőnek.

További hátránya számomra érzelmi vonzatú: nap mint nap szembesülni a velünk, délvidékiekkel szembeni tévhitekkel, előítéletekkel és tájékozatlansággal. Mindannak, aki képes arra, hogy ez a tapasztalat könnyedén lepörögjön róla, annak jó. Aki erre nem képes, sokáig fog ettől szenvedni, míg egy napon beletörődik vagy tagadni kezdi származását, hogy az ilyen helyzeteket kikerülje.

A kezdetektől arra készültél, hogy a diploma megszerzése után hazatérsz? Motivációk a hazatérésre.

Az esetem talán más egy kicsit, hiszen már gimnáziumba is Magyarországra írattak. Akkor, abban a korban, valójában nem hiszem, hogy bárki világosan tudná, hogyan is képzeli el a jövőjét. Idővel viszont, egyetemi éveim alatt, egyre inkább erősödött bennem az a gondolat, hogy szabadkai vagyok és idetartozom, és szeretnék hazatérni, ha valamelyest megfelelőbb körülmények alakulnak ki itthon (a 90-es évekről lévén szó).

Minden motivációm inkább érzelmi jellegű volt: kötődés a családhoz és ősökhöz, irracionális kötődés a városhoz és épületeihez, a környékhez.

Bennem a hétvégi hazautazások ezt az érzést erősítették, míg a legtöbb barátomban és ismerősömben nem alakult ki a hazatérésnek a gondolata. Így azt kell mondanom, hogy nagyon szubjektív döntésről van szó. Másoknak jobban tetszett, amit megismertek a határ másik oldalán, és azóta sem értik, miért választottam ezt a nehezebb és bizonytalanabb utat, míg ők karrierjeikben haladnak előre és viszonylagos jólétben élnek és utazgatnak rendszeresen a nagyvilágban. Szerintem mindannyiunknak a magunk módján igazunk van. Két lehetséges döntés két lehetséges irányba, ahol mindenkinek magának kell éreznie, neki mi való. Aki nem tud az otthontól elszakadni megfelelő mértékben, anélkül, hogy visszakívánkozzon és nosztalgiázzon az itthoni ízek és utcák után, az jobban teszi, ha hazatér, bármilyen karrierre is lenne kilátása valahol külföldön.

A diplomahonosítás rögös útja

Nem látok okot arra, hogy szépítsem a helyzetet, a saját tapasztalatom az, hogy ebben a folyamatban senki semmit nem segített semmilyen téren. Sem használható információval, sem egyébbel. Igaz, tavaly megjelent egy pályázat az anyagi költségek megtérítéséről visszamenőleg is azoknak, akik esetleg valamilyen csodálatos előrelátásból öt éven át megőrizték az akkori honosítási díj befizetéséről szóló postai befizetőt, és a fordítási díjról is lett volna számlájuk, egy olyan időszakból, amikor a számla adása nem volt kötelező. Mivel a 2003-as dátummal honosított diploma nem számított elég bizonyítéknak, ezek szerint annak eldöntésében, hogy valójában honosítottam azt és ebből kifolyólag voltak minden valószínűséggel költségeim, így hát az utólagos anyagi támogatással sem dicsekedhetem ezen a rögös és költséges úton.

Tapasztalatod szerint munkába állás terén előny vagy hátrány a külföldi diploma?

E téren a saját tapasztalatom ismét kifejezetten negatív. Az adminisztrációs bonyodalmak és az ide vonatkozó jogszabályoknak köszönhetően, azzal a megalázó tapasztalattal is gazdagabb lettem, hogy a három diplomám birtokában általános iskolai végzettségűként legyek vezetve, amíg legalább a magyarországi érettségimet nem honosították.

Saját tapasztalatom ellenére szeretném hinni, hogy más munkakörben, a magánszektorban talán vannak olyan munkaadók, akik reális képpel rendelkeznek egy-egy diploma értékéről, és ha a külföldön szerzett diploma adott esetben és adott munkakörre színvonalasabb oktatás és tanulmányok eredménye, értékelni tudja a más országban szerzett tudást.