„Úgy néztek rám, mintha Tungúziában tanultam volna...”

- Miért döntöttél úgy, hogy külföldön folytatod felsőoktatási tanulmányaidat?

- 1999-ben a NATO bombázások idején Szerbiában megállt az élet, nem láttam az itteni jövőmet. Tanulmányaimat itt kezdtem, a szabadkai Közgazdasági Karon, de azokban a hónapokban se előadások, se vizsgák nem voltak. Úgy gondoltam, ahhoz, hogy tovább folytassam a tanulmányaimat, Magyarországra kell mennem. Ezzel nem voltam egyedül, több évfolyamtársam gondolkodott ugyanígy.

- A visszatérés gondolatával döntöttél-e így? Ha nem, mikor és miért jöttél haza?

- Akkor még nem tudtam, hazajövök-e vagy sem. Csak annyit tudtam, hogy be akarom fejezni, amit elkezdtem, és akkor úgy tűnt, ez itthon nem lehetséges. Diplomázásom után kicsit körülnéztem Magyarországon, van-e valami nekem való munka, de nem akadtam megfelelőre. Ott ugyanis minden munkahelyen előnyben részesítik a magyar állampolgárokat. Igazából olyan nagyon nem is akartam maradni. Ha így lett volna, biztosan megtalálom a módját. Hazajöttem és itthon próbáltam boldogulni. Ide köt a családom, itt vannak a barátaim, természetes volt, hogy hazajövök.

- Gondolom, diplomázás után voltak terveid, álmaid. Hazatérve mennyire nyílt lehetőséged ezek megvalósítására? Másrészt milyen falakba ütköztél?

- Hazatérésem után a szakmámban nem tudtam elhelyezkedni, ezért más lehetőségeket is mérlegeltem. Végül középiskolai végzettséggel helyezkedtem el, nem ismerték el ugyanis a külföldi diplomámat. Ez persze zavarja az embert, nem azért töltöttem el éveket az egyetemen, hogy ne vegyék figyelembe. Ezért utána jártam, mit lehet tenni diplomahonosítás ügyében. Azzal rémisztgettek, hogy különbözeti vizsgák sokasága vár rám, meg anyagilag is megerőltető lesz. Végül nem voltak különbözeti vizsgáim, bár ez csak a diplomahonosítás végső fázisában derült ki, addig bizonytalan volt minden. Egyébként én 5 éves egyetemet végeztem, az itteni 4 éves, szóval nemigen értettem, miről is beszélnek. A pénzügyi részét nehezen, de kiszorítottuk, így végül, hónapok elteltével, honosították a diplomámat.

- A diplomahonosítás. Számos dokumentum, bürokrácia és sok pénz... Átláthatóvá válhat-e a folyamat?

- Annyi bizonyos, hogy a diplomahonosítási eljárás nem volt egy egyszerű folyamat. A tantárgyak tematikáit fordítani kellett. Kész anyagi csőd, mire mindent lefordíttatok – gondoltam. Ezért úgy döntöttem, magam fordítom le szerb nyelvre. Hetekbe telt, mire végeztem. De nem került semmibe, csak az időmbe. Amikor minden papírt átadtam, még akkor sem nyilatkoztak egyértelműen az itteni tanulmányi osztályon, hogy biztosan honosítják a diplomámat. Annyit mondtak, fizessek be egy összeget, aztán majd eldöntik egyszer.

- Mire számítottál és mi várt rád?

- Reméltem, hogy van valamilyen együttműködés a két egyetem között, hogy ismerik egymás munkáját. Úgy gondoltam, sokkal egyszerűbb lesz és rövidebb ideig tart, mert valószínűleg nem én vagyok az egyedüli, aki Magyarországon tanult, vagyis kialakult már egy gyakorlat a diplomahonosítás terén. Ehhez képest úgy néztek rám, mintha Tungúziában tanultam volna valami olyasmit, amiről még nem is hallottak.

- Sokan megalázónak tartják, hogy a külföldi, világszerte elismertebb egyetemeken szerzett diplomáját itthon honosítani kell. A különbözeti vizsgákról nem is beszélve.

- Minősíti az itteni tanintézményt, hogy nem tud egy másik, Európában is elismert egyetem munkájáról. Minden az anyagiakról szól, a diplomahonosítással is pénzhez jutnak.

- Amire nem árt odafigyelni, ha valaki diplomát honosít.... Buktatók...

- A diplomahonosításhoz türelem kell, kitartás (a fordításhoz) és egy kis pénz. Akkor biztos a siker – legalábbis az én szakmám esetében.

- Kitől kaptál útközben segítséget/útmutatást?

- Nem volt segítségem, én jártam ki az utat ahhoz, hogy honosítsák a diplomámat.

- Szerinted hogyan lehetne rendezni ezt a kérdést, mit várnál el az érdekképviseletektől?

- Szorgalmazzák, hogy a külföldi egyetemek kialakítsanak egyfajta kapcsolatot egymással, hogy tudjanak arról, az adott diploma milyen tudást takarhat. Emellett el kellene érni, hogy ha már volt olyan eset, hogy valakinek a diplomáját honosították, aki egy bizonyos egyetemen, karon tanult, akkor ne nehezítsék meg a következő honosításra jelentkezőnek az életét, hogy ugyanazt a halom papírt bekérik még egyszer. Egyszerűsíteni kellene a folyamatot.

- Röviden összegezve: A diplomahonosítás...

... A diplomahonosítást minden bürokratikus probléma ellenére érdemes megcsinálni, ha Szerbiában akarunk dolgozni. A Szekeres László Alapítvány jóvoltából a diplomahonosítás költségei is visszatéríthetők. Én annak idején úgy vágtam bele a dologba, hogy nem tudtam, megtéríthetik a költségeket. Azoknak, akikre csak most vár a diplomahonosítás, azt üzenem, ennek fényében mindenképpen érdemes belevágni.