A tudomány iránt érdeklődő fiatalok lehetőségei

- Irodalommal kezdte, történelemtudománnyal folytatja. Melyik terület vonzza jobban? Itthon vagy Magyarországon képzeli el a jövőjét?

- Mivel vajdasági születésű vagyok, itt éltem eddig és itt szeretnék élni a jövőben is, úgy gondolom, fontos felvállalni a délvidéki magyarság identitástudatának és mentalitásának feltérképezését, feldolgozását. Úgy vélem, ezzel a témával vajdasági magyarnak kell foglalkoznia. Korábban is érdekeltek az ilyen jellegű kérdések és a jövőben is ezzel szeretnék foglalkozni. Úgy gondolom, térségünkben kevés a képzett művelődéstörténész. Természetesen szeretnék egyetemen tanítani, de kutatómunkával is szeretnék foglalkozni. Ez még a jövő titka, de azt itthon tudom elképzelni.

- Miben különbözik az itthoni és a magyarországi felsőoktatási rendszer a személyi fejlődés szempontjából? Illetve maga a doktori kurzus az alapképzéstől?

- Egy doktori képzés teljesen más, mint egy egyetemi képzés. Igazából nem tudom a kettőt összehasonlítani. A doktori képzés sokkal inkább megengedi az önállóságot és a saját véleménynek a kialakítását. Ebből a szempontból sokkal eredményesebb a doktori kurzus.

Milyenek a tehetségek, a tudományok, a tudományosság iránt érdeklődő magyar fiatalok érvényesülési lehetőségei itt nálunk, a Vajdaságban? Erről kértük ki dr. Gábrity Molnár Irén egyetemi tanár, a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság elnök véleményét.

- A magyar tudományosságot követem nagyjából húsz éve. Nem mintha lenne külön magyar tudományosság, hiszen a tudományosságnak nincs határa, sem pedig nyelvi lehatározottsága. De a magyarul művelt természeti és társadalmi-humán tudományi dolgok erősítenek bennünket, mint kisebbséget és bekapcsolnak az anyaországi, európai folyamatokba. Ilyen értelemben külön fontosak a fiatalok. Azt tudom mondani, hogy három jelentős pályázati, most már mozgalommá nőtt tudományos társadalmi aktivitás történik évente. Az egyik a VMTDK, az egyetemisták tudományos diákköri konferenciája, amit idén kilencedik alkalommal szervezünk majd meg, a másik a középiskolások TUDOK-ja, ami tizenegyedik alkalommal kerül majd megrendezésre, a harmadik pedig a Magyar tudományosság a Vajdaságban. Ezek a rendezvények olyan fiatalokat mozgatnak meg, akik hajlandóak kutatni, levéltári, könyvtári, történelmi jelenkori aktuális tudományos elemeket. Mind jobban felfogják a fiatalok, hogy a társadalomban érvényesülni csak a tudással lehet, mind jobban igyekeznek egyetemekre, érettségis középiskolákba és fogékonyabbak mindhárom előbb említett tudományos diákmozgalom iránt. A bírálóbizottságok tagjaként vagy elnökeként nyert áttekintésem kapcsán bizonyossággal állíthatom, hogy nemcsak növekszik a fiatalok részvételi aránya, hanem mind jobb, mind alaposabb dolgozatokat nyújtanak be. Egyelőre csak a Felsőoktatási Kollégium publikálja ezeket a dolgozatokat, azaz a VMTDK-ra beérkezett pályaműveket. Arra törekszem, hogy a másik két konferencia anyagát is kiadjuk majd a jövőben.

- Milyen a tudomány iránt érdeklődő fiatalok megítélése a saját korosztályuk körében?

- Nagyon fontos, hogy ne „stréberezzék le” azt a fiatalt, akinek van képessége a tudományos-szakmai dolgokra. Nem szabad ezt kiölni belőle. Attól tartok, hogy az általános iskolában és részben a középiskolában a fiatalok körében van egy olyan dolog, hogy divatját múlt okoskodni, tudálékoskodni. Kivétel azoknál van, akiket ez sem állít le. Általában a népesség 2-2.5 százaléka számít tehetségesnek, kreatívnak. Azt szeretném, hogy a társadalomban megváltozzék ez az álláspont és a pedagógusaink megtanítanák a fiataljainkat arra az egészséges versengésre, ami egy osztályközösségben kialakulhat. Hogy ne irigykedve vagy lebecsülve nézzenek a tehetségekre a korukbeliek, hanem tanuljanak tőlük. Felhívnám a pedagógusokat, a potenciális tutorokat, mentorokat, hogy segítsék, támogassák ezeket a fiatalokat, akkor is, ha ez többletmunkát jelent a számukra, hiszen ez a hivatásuk. A tanuló támogatása, útbaigazítása szakmai kötelesség! nagyon sok diákunk a nyilvános fellépéssel járó tudományos konferenciákon, vagyis a VMTDK-n és a TUDOk-on tutorral és mentorral működik, míg a harmadikon, a Magyar tudományosság Vajdaságban elnevezésű pályázaton az látszik, hogy a beadott munkák fele esetében a pályázó egyedül dolgozott, tanári segítség nélkül, ez pedig minőséghátrányt jelentett a számukra. Úgy gondolom, hogy itt van a pedagógustársadalom felelőssége.