Maga a cselekvés, az aktivitás, az állandó mozgás az életem

A munka és én, a hivatás és én. Mit jelent nekem, mennyire tölti ki az időmet, az életemet? Tudok-e, és ha igen, milyen időközönként, milyen gyakorisággal csak és kizárólag magánember lenni ?

Alapjában véve munka-orientált személy vagyok. A munkát nem önmagáért szeretem, hanem maga a cselekvés, az aktivitás, az állandó mozgás az életem. Persze nagyon fontos, hogy az ember azt csinálhassa, amit szeret, de ez nem mindig van így, természetesen. Ezért arra törekszem, hogy minél több olyan dolgot csinálhassak, ami vonz is, s persze minél kevesebbet, ami kevésbé. Eddig a fő gondom az volt, hogy sokszor a megélhetési forrást jelentő munkámat nem igazán szerettem (szerencsére ez most már a tanítással megváltozott), s minden egyéb, munkahelyen kívüli aktivitásban éltem ki magamat (erre a civil szféra, s az önkéntesség nagyszerű terep).

Korábban kevesebb időt töltöttem a családommal, de a második kislányom megszületése óta kezd lassan átalakulni a preferencia-rendszerem. Az élet egyébként is állandóan változik, s mi magunk is természetesen változunk, fontos azonban, hogy a belső békénket megőrizzük, mindig kiegyensúlyozottak, vidámak maradjunk, bármerre is rángat bennünket az élet vihara.

A tanulási „módszerem” és én, a „munkamódszerem” és én. Hogyan jutottam el a mostani pozíciómig? Tudatos volt? Kellett-e hozzá egy nagy adag szerencse is?

Amellett hogy a génekben intelligenciát örököltem a szüleimtől, amit igazán meg kell nekik köszönnöm, az az, hogy megtanítottak dolgozni. Ez most furcsán hangzik, hisz ez egy profán dolog, s ezt elvileg mindenki tudja, de ezzel nem értek egyet. Maga a munka sokszor nyűg, teher, ne adj’ Isten, lelki fájdalom, s ezt csak egyféleképpen lehet legyőzni, ha az ember szisztematikusan gyakorolja, s egy idő után megtanulja azt, hogy bármilyen feladat és munka könnyen legyőzhető, csak szívósság és kitartás kell hozzá. Szüleim földművesek, s a véget nem érő mezőgazdasági munkák során ezt a kitartást tanultam meg tőlük (ezután az egyetemen már lazán kibírtam két hónapot is egy bebútorozatlan szobában, folyamatosan, napi 14-15 órát tanulva – s bár voltak nehéz pillanatok, a belém nevelt reflexek mindig tovább vittek ezeken).

Persze egy-egy pozíció eléréséhez a kitartás, s a tudás megszerzése mellett szükség van egyéb képességekre is. Különösen fontos a kommunikációs készség, a folyamatos kapcsolatépítés, ami egy-egy munkahely megszerzése során sokszor döntő lehet.

Erőt adó pillanatok, gondolatok. Nehézségek (tanulás, munkakeresés, munkavállalás, karrierépítés, önmegvalósítás terén).

Nehézségek persze mindig vannak, különösen egy gazdaságilag még mindig válságban lévő, komoly munkanélküliséggel küzdő országban, ráadásul e nehéz helyzet esetünkben meg van még spékelve a kisebbségi státusszal is (ami azért a munkahelyi elhelyezkedésnél is sokszor hátráltató tényező). Különösen éreztem azt, amikor tíz évnyi magyarországi tanulás után hazatértem, hogy itthon sokkal kisebb a mozgástér, az elhelyezkedési lehetőség, különösen egy olyan kisvárosban, mint Zenta, szemben a milliós Budapesttel.

A lelki problémáinkat alapjában véve a vágyaink okozzák, így problémásabb, nehezebb helyzetben egyszerűen el kell feledkeznünk az óhajtott célokról, vágyakról, s a külső környezet helyett inkább a belső építkezésre kell figyeljünk (család, belső értékek, vagy akár a hit). Az élet végül is egy adott hosszúságú periódus, nem lehet mindent elsőre megvalósítani benne, s a materiális dolgok mellett (pénz, siker, hírnév) vannak egyéb, immateriális értékek is, amelyek adott esetben sokkal-sokkal fontosabbak is ennél. Ez azért is fontos, mert egy külsőleg sikertelen periódusban tudjuk feltölteni lelkileg magunkat azokkal az energiákkal, amelyek a következő, külsőleg sikeresebb periódus során szükségesek lesznek a belső kiegyensúlyozottság fenntartásához.

Váltás, változtatás vagy állandóság a munkában? Melyiknek vagy a híve? Merre tovább?

Imádom a változatosságot, merek váltani, sőt igazából ezek a váltások számomra az igazi kihívások. Pedig ez ebben a gazdasági nehézségekkel küzdő országban, ráadásul egy kisvárosban, sokszor igencsak nehézkes dolog.

Egyébként a szakemberek szerint is 4-5 évente érdemes munkahelyet váltani, mert ez az a periódus, amíg valaki még egy adott munkahelyen és munkakörben motivált tud maradni, s kreatívan tudja ellátni a feladatait.

Tanácsaim pályakezdő fiataloknak és több éve munkanélküli, avagy nem a szakmájukban dolgozó diplomásoknak.

Az egyetem falai közül kikerülve az egyik legfontosabb szabály, hogy válogatás nélkül az első adandó munkaalkalmat meg kell ragadni. Persze ez nagyon nehéz, mert az egyetemen tanulva alapjában véve csak álmodozunk, s mindenki egyből a legjobb munkahelyet kívánja magának, s a jó tanulmányi eredmény alapján adott esetben ennek megszerzését kötelező járandóságának is veszi.

Azonban az egyetem és a munkaerőpiac külön fogalom, teljesen mások a játékszabályok. A munkaerőpiacon nem feltétlenül a legjobb végzettséggel rendelkező személy tud labdába rúgni, sőt, itt sokkal fontosabb a kapcsolati tőke, a kommunikációs készség, az önmarketing.

Szóval az egyetemről kikerülve legfontosabb egyből szétdurrantani a rózsaszín lufikat, s az első, akár első ránézésre kimondottan rossz munkának néző munkahelyet is meg kell ragadni (persze törekedve a végzettséghez közeli elhelyezkedésre). Ez azért fontos, mert a legnehezebb a pályakezdőknek munkát találni, őket szinte senki sem akarja alkalmazni, mindenki a már gyakorlattal rendelkező személyt keresi (s ilyen nagy munkanélküliség mellett a munkaadók ezt a nagy válogatást meg is engedhetik maguknak). Hiszen, ha már van munkahelyünk, akkor bekerülünk a körforgásba, növekszik az ismeretségi hálónk, s így szépen lassan tudunk jobb munkahelyet keresni. Míg ha nem ragadjuk meg az első adódó munkahelyet, akkor munkanélküliként, odahaza ténferegve, egyre jobban elveszítjük a kedvünket, a lendületünket, ami jelentősen rontja az esélyünket is az elhelyezkedésre az esetleges állásinterjúknál is.

A több éve munkanélküli személyek vannak igazából nehéz helyzetben, hisz ők nem csak pénzügyi, szociális, hanem sokszor lelki problémákkal is küzdenek (egyszerűen értéktelennek érzik magunkat). Ezért egy dolgozó személynek könnyű tanácsokat osztogatni, azonban egy jó ismerősöm példáját tudom ez ügyben felhozni. Amikor befejezte az egyetemet, akkor a munkaerő-felesleggel küzdő szakmájában nem tudott elhelyezkedni (óvónői végzettséget szerzett). Ezért gondolkodás nélkül elment a mindenki irányába nyitva álló „munkahelyre”: napszámba. A napszám végeztével, az őszi hónapokban pedig felvették a Dohánygyárba idénymunkásnak, s futószalag mellett, hideg csarnokban válogatta a dohányleveleket. De a sorsa alakulása ellenére nem volt elkeseredett, hanem nagyon aktív életet élt, gyerekekkel foglalkozó civil szervezetben önkénteskedett. Ennek köszönhette, hogy a következő év tavaszán el tudott helyezkedni egy egyesület frissen nyíló irodájában. Innen viszont már nagyon gyorsan építette ki a kapcsolatait, s főként a gyermekekkel foglalkozó civil szervezetben való önkéntessége miatt ősszel már felvették az óvodába. Arra a helyre, ahol jó egy évvel korábban még határozottan elutasították.

Tehát mindig van megoldás, csak nem kell feladni, kitartónak kell lenni, s ha nem is egyből, de kerülő úton eljuthatunk a kitűzött célunkhoz. Ehhez viszont az kell, hogy ne legyünk finnyásak a kerülőutat jelentő ösvényre lépni, amikor a közvetlen út járhatatlan.

SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ

Név: Zsoldos Ferenc

Születés helye, ideje: Zenta, 1973. szeptember 5.

Családi állapota: nős (két gyermek apja)

Lakcim: 24400 Zenta, Szép u. 15., Szerbia

Telefon: +381-64-160-46-86 (mobil), +381-24-814-554 (o)

E-mail: zsoldos@sksyu.net

Iskolai végzettségek:

2007 – Szegedi Tudományegyetem, Szeged

Bölcsészettudományi Kar

Történettudományi Doktori Iskola

történettudományok doktora

2001 – 2007 Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest

Társadalomtudományi Kar

Századvég Politikai Iskola

politikai szakértő szak

1993 – 2002 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest

Bölcsészettudományi Kar

történelem – tanári szak

1995 – 2000 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest

Állam- és Jogtudományi Kar

jogász szak

1993 – 1998 Eötvös József Collegium, Budapest

történelem szak

1992 – 1993 Nemzetközi Előkészítő Intézet, Budapest

történelem szak

1988 – 1992 Gimnázium, Zenta

programozó – matematikus szakmunkatárs

Egyéb képzések:

2006 Az Európai Unió központi szervei, Brüsszel (szakmai tanulmányút)

Szervező: Gál Kinga, EP képviselő

2004 – 2005 Oktatás-kutatói képzés-sorozat (72 órás), Szabadka

Szervező: Oktatási Minisztérium (Magyarország), Határon Túli Felsőoktatást Fejlesztő Programiroda

2004 Az Európai Parlament működése, Strasbourg (szakmai tanulmányút)

Szervező: Magyar Koalíció Pártja, Felvidék

2003 – Az Európa Uniós támogatási rendszere és a projekt-menedzsment (több alkalommal)

Szervezők: Transzparens Alapítvány, Tempus Közalapítvány, Dél-Magyarországi Ifjúsági Szolgáltató Iroda stb.

Egyéb készségek:

- számítógépkezelés: Windows, MS Excell, Word

- nyelvtudás: angol (társalgási szinten), szerb (tárgyalási szinten)

- vezetői engedély (B-kategória)

Munkatapasztalat:

2007 – Dr. Tihomir Ostojić Általános Iskola, Tiszaszentmiklós

történelem tanár

2007 – 2008 Jovan Popović Általános Iskola, Csóka

Szervó Mihály Általános Iskola, Padé

történelem tanár

2006 – Hidvégi Mikó Intézet, Budapest

eseti szakértő

2005 – Adaptatio-D Kft., Zenta (pályázatíró és tanácsadó cég)

ügyvezető

2003 – 2007 Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, Zenta

titkár

2002 – 2003 Stevan Sremac Általános Iskola, Zenta

titkár

2000 Márton Áron Szakkollégium Karrieriroda, Budapest

vajdasági referens

1997 – 1999 Sonda Ypsos Közvéleménykutató Iroda, Budapest

kérdezőbiztos

Közéleti aktivitás:

2007 – Ci-Fi Civil Központ, Zenta

elnök

2005 – 2007 Civil Mozgalom, Temerin

alapító, egyik vezető

2003 – Európai Uniós Pályázati Szakértők Vajdasági Egyesülete, Zenta

elnökségi tag

2003 – Zentai Civil Fórum, Zenta

koordinátor

2000 – 2001 Vajdasági Magyar Doktorandusok és Kutatók Szervezete, Szabadka

budapesti területi képviselő

1999 – Délvidéki Magyarok Ifjúsági Szervezete, Csantavér

elnök

Egyéb aktivitások:

- rendezvényszervezés (Nyári Ifjúsági Játékok, 2000-2008; Tour de Délvidék, 2002-2008; Civil Nap, 2006-2008; konferenciák, tanácskozások)

- képzések, előadások tartása (pályázatírás, Európai Unió)

Konferenciákon való részvétel:

2008 Szórványkonferencia, Alsóbodok (Felvidék)

MKP Stratégiai Tanácsa és Zoboraljai Kht.

2008 Kárpát-medencei tér-ség, Esztergom

Ister-Granum Eurorégió Fejlesztési Ügynökség Kht., Esztergom

2007 IX. Kárpát-medencei keresztkötődések konferencia, Budapest – Csurgó

Kráter Műhely Egyesület, Budapest

2007 Nemzetközi ifjúsági munka a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégióban, Szeged

DKMT Eurorégió Ifjúsági Szövetsége, Szeged

2007 Felszívódás veszélye, a megmaradás esélye – magyar szórványok Közép-Európában, Bécs

Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége, Bécs

2006 A határon túli magyarság a 21. században – tények és perspektívák, egy úk megközelítés igénye, Budapest

Köztársasági Elnöki Hivatal, Budapest

2006 Globális tudáspiac: menni vagy maradni ?, Rév-Komárom

Kempelen Farkas Társaság, Rév-Komárom

2006 A szerb-magyar együttélés, különös tekintettel a kisebbségi autonómiákra, Temerin

Temerini I. helyi Közösség, Temerin

2006 Integráció – interkulturális párbeszéd, Szeged

Szeged Biztonságpolitikai Központ, Szeged

2005 Vajdasági magyar iskola-hálózat fejlesztő konferencia, Szabadka

Magyar Nemzeti Tanács, Szabadka

2005 Autonómiák és decentralizáció Kelet-Európában, Tóthfalu

Széchenyi István Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet, Tóthfalu

2005 Önkormányzatiság, EU regionális politika, intézményi reformok, Szeged

Szeged Biztonságpolitikai Központ, Szeged

2005 Új lehetőségek a határon túli magyar támogatáspolitikában a 2007-2013-as időszakban, Budapest

Határon Túli Magyarok Hivatala, Budapest

2005 Hogyan tovább ? – társadalomtudományi konferencia, Rév-Komárom

Kempelen Farkas Társaság, Rév-Komárom

2003 Vajdasági magyar felsőoktatási konferencia, Szabadka

Magyar Nemzeti Tanács, Szabadka

Megjelent publikációk:

- Thomka Orsolya – Pastyik Endre – Zsoldos Ferenc (szerk.): Barangoló, a Délvidék első turisztikai kézikönyve. Logos Kiadó, Tóthfalu, 2005.

- A szerbiai és vajdasági magyar közép- és felsőfokú oktatás az 1990-es években. In: Márton Áron Szakkollégium – Kutatások Koordinációs Irodája, „Az ezredforduló munkaerőpiaci kihívásai a Kárpát-medencében” című kutatás vajdasági tanulmánya, Budapest, 2000.

- A kisebbségi jogok nemzetközi szabályozása és a területi autonómiák Európában

In: Autonómiák és decentralizáció Közép-Európában (tanácskozás), Tóthfalu, 2005. október 22.

- A demokratikus deficit. In: Bécsi Napló (Bécs), 2006.

- A magyar pártok szereplése a szerbiai választásokon. In: Bumm internetes hír-portál (www.bumm.sk), 2007. január 26.

- A határon túli magyar támogatáspolitika lehetséges reformja. In: Aracs (Szabadka), VI. évfolyam (2006), 2. sz.

- Szerbia és a délvidéki magyarság a fejlesztések tükrében. In: Határon túli magyarság EU csatlakozását segítő alapkutatás, Hidvégi Mikó Intézet, Budapest, 2006.

- Szerbia és Montenegró az Uniós társulási tárgyalások folyamatában. In. Uniós Értesítő (Budapest), IV. évf. (2006), 2. sz.

- Európai Uniós támogatások Szerbiában. In: Uniós Értesítő (Budapest), IV. évf. (2006) 9. sz.

- A szerbiai Európai Uniós Társulási Iroda bemutatása. In: Uniós Értesítő (Budapest), V. évf. (2007), 4. sz.

- Az eddigi határ-menti támogatott projektek eloszlása. In: Uniós Értesítő (Budapest), V. évf. (2007), 2. sz.